Bezárás
választás2022

Nem jó ajánlólevél a falusi szavazóknak, hogy Orbán Viktor kihívója Budapest főpolgármestere

Elpuskázott lehetőségek

„Először van 2010 óta az ellenzéknek esélye arra, hogy választást nyerjen” – írta Kis János a hvg-n megjelent cikkében (Ha győz az ellenzék…, 2021. május 20.) Jobb eredményt azonban elérhetett volna az ellenzék a korábbi két választáson is. 2014-ben az utcára vonult tömegek követeltek összefogást. Az összefogás létre is jött, végül azonban, hogy hogy nem, úgy alakult, hogy azokon az ellenzéki vezetőkön kívül, akik név szerint szerepeltek a pártközi megállapodásban, jóformán csak az MSZP jelöltjei kerültek be a parlamentbe.

2018-ban a Jobbik hallani nem akart arról, hogy a jelöltjeit baloldali jelöltek javára visszaléptesse. A felelősség tehát elsősorban a Jobbiké. De az együttműködést akkor a baloldal is elutasította. Nácikkal soha! – ez volt az érv a baloldalon.

A választás után átnéztem, hány helyen kaptak az ellenzéki jelöltek együttesen több szavazatot, mint a Fidesz jelöltje. E számítás szerint a 106 egyéni választókerületből bejuthatott volna a parlamentbe további 10 jobbikos, 6 DK-s, az MSZP-Párbeszéd négy, az LMP két és az Együtt egy jelöltje, azaz 23 kormányváltó, a Fidesz-KDNP egyéni kerületben megválasztott képviselőinek létszáma pedig 91-ről 68-ra apadt volna. Persze a szavazatszámokat nem lehet mechanikusan összeadni, hiszen a szemben álló pártok híveinek jelentős része a megegyezés ellenére sem szavazott volna olyan pártra, amelynek a világnézetét elutasítja.

A választást mindenképpen Orbán nyeri, de ha nem huszonhárommal, csak tízzel több kormányváltó kerül be a parlamentbe, a kétharmados többségtől a Fidesz akkor is nagyon távol lett volna. Márpedig Orbánnak a 2018 óta elfogadott kétharmados törvények nélkül sokkal nehezebb volna a helyzete, mint így, az Orbán leváltására törekvőknek pedig ellenzékben sokkal könnyebb lett volna hozzászokni az együttműködéshez, mint jövőre lesz, ha valóban kormányra kerülnek (Kettévált országban, hvg.hu, 2018. április 12.).

47:24

A választási eredményeket a Medián előrejelzései szokták leginkább megközelíteni. 2018-ban a Medián jelezte, hogy Orbánnak ismét kétharmados többsége lesz. Ez akkor élénk rosszallást váltott ki az alaptalanul magabiztos ellenzékből.  A választás után azonban a Portfolio.hu (2018. április 18.) megállapította, hogy a Medián bizonyult a „legpontosabban becslőnek”, annak ellenére, hogy a Medián előrejelzése a tényszámnál 4 százalékkal kevesebb szavazatot jósolt a Fidesznek.

Ma az ellenzék bizakodása – minthogy hat párt megállapodott az összefogásban – sokkal megalapozottabb, mint három éve volt. De azért a bizakodás nem bizonyosság. A Medián februári és áprilisi felmérése szerint (hvg.hu, 2021. május 12.) mind a Fidesz-KDNP mind pedig az ellenzéki támogatottsága nőtt, az utóbbié erőteljesebben: a kormánypártoké 39-ről 40, az ellenzéké 30-ról 36 százalékra. Ezt a bíztató eredményt azonban erőteljesen rontja két további Medián adat. Budapesten és a megyei jogú városokban az ellenzék vezet, a kisebb városokban és a községekben viszont a kormányoldalé az elsőbbség. A községekben a különbség igen jelentős, 47:24 a kormány javára. Itt a legmagasabb a bizonytalanok aránya is: 21 százalék. Hasonló árok húzódik a 18-39 évesek és a 40 felettiek között: az utóbbiak többsége a kormánypártokat támogatja.

Magyarország lakosságának több mint fele a Központi Statisztikai Hivatal megnevezése szerint alsó fokú központokban, azaz kisvárosokban, továbbá falvakban illetve aprófalvakban él.

1980-ban, egy hét végén, vitorlázni készültünk egy Érden élő ismerősömmel. Vasárnap csak délután ér rá, mondta váratlanul. Délelőtt el kell mennie szavazni. Én már régóta bojkottáltam a Kádár-rendszer választásait. A hatvanas években még szokás volt, hogy a szavazás délutánján valaki becsöngetett vagy telefonált, mikor megyek már szavazni. De aztán, legalábbis Budapesten, leszoktak erről. Ki nem jönnek, magyarázta a vitorlás partnerem, de az megeshet, hogy két hét múlva megbüntetnek, mert nem nyírtam le a füvet a kerítésem mellett.

2018-ban a jogosultak 70,22 százaléka ment el szavazni, öt és fél millió ember. Ha most a Fidesz-kormány jövője valóban a választási eredményektől függ, az önkormányzatok nyomást gyakorolnak majd a választópolgárokra, hogy menjenek el szavazni. Ezt elsősorban a kis településeken tehetik meg, ahol áttekinthető ki szavazott, ki nem.

De önáltatás volna azt gondolni, hogy a Fidesz csak a nyomásgyakorlás meg az ígérgetés révén őrizte meg a fölényét a kistelepüléseken. Kovách Imre szociológus, egyetemi tanár a 24. hu kérdéseire válaszolva (2021. május 14.) azt fejtegette, hogy a kistelepülések lakói számára pozitív élmény a lokális identitás erősítése. A Kádár-rendszerben Puja Frigyes külügyminiszter volt arról nevezetes, hogy támogatta szülőhelyét, Battonyát. Egyébként a Kádár-rendszer vezetőinek helyi kötődéséről nagyon keveset lehetett hallani. Az, hogy Orbán Viktor gyermekkora színhelyéből, Felcsútból kultuszhelyet csinált, új jelenség, de jól illik a Magyar Falu Programhoz, amely kiegészítő forrásokat biztosít útkarbantartásra, falusi civil szervezetek támogatására.

A NER rendszere – mondja Kovách Imre – a társadalom alsó egyharmadát nem akarja felemelni, ez beleillik abba felfogásba, amit Lázár János fogalmazott meg: akinek semmije sincs, annyit is ér.

A legszegényebbek voltak a rendszerváltás legnagyobb vesztesei: elvesztették a biztosnak látszó munkahelyüket, megszűnt a munkásszállás, ahol éltek, az otthonukban, ahová kéthetenként mentek haza két napra, nem volt rájuk szükség. Belőlük lettek 1989-ben a budapesti hajléktalanok. A NER – állítja Kovách Imre – megteremtette a visszaintegrálódás látszatát. Minden változás újabb bizonytalanságot jelent, ezért körükben a legnagyobb a Fidesz népszerűsége: a fentebb bemutatott áprilisi közvélemény-kutatás szerint a legfeljebb nyolc osztályt vagy szakmunkásképzőt végzettek 53 százaléka szavazna a Fideszre. Pedig a tőlük elvont forrásokat a NER a közép és felső osztályok javára csoportosította át. A kistelepülések vezető rétege a Fidesz-kormányzás legfontosabb társadalmi bázisa.

Zsarátnok polgármestere

Ez a társadalom-kép meglepően hasonlít arra, ahogy Tölgyessy Péter írta le a Fidesz-világot nyolc évvel ezelőtt Az Orbán-rendszer természete című hat részes tanulmányában, amely a régi Origóban jelent meg (2013. június 18-23).

„A Fidesz döntéshozói – írta Tölgyessy – jobbára a hagyományos magyar kistelepülések, mezővárosok nézőpontjából tekintenek a világra (…) Olyan szerzésközpontú helyi társadalmakból jöttek, amelyeket gyakran zárt, klánszerű rokonsági-szomszédsági, összefonódott csoportok uralnak, amelyeket századok óta erős akaratú, olykor zsarnoki vezetők mozgatnak. A miniszterelnök legjobban az alulról jövő, sokban a nyolcvanas évek logikája szerint gondolkodó, de minden úton-módon felemelkedni akaró középrétegek vágyaival azonosul.”

Nekem ez az „erős akaratú, olykor zsarnoki vezető” Móricz Zsigmond regénye, a Rokonok „Béla bácsi”-ját juttatja eszembe, Zsarátnok város látszólag joviális polgármesterét, aki valójában egy maffia-keresztapa fagyos kegyetlenségével zúz össze embereket, gázol át jogszabályokon, erkölcsi normákon. A világvárossá fejlődő Budapest és a kisvárosi, vidéki Magyarország birkózása végigkísérte a magyarországi liberalizmus legszebb évtizedeit a dualizmus korában, Zsarátnok város győzelmébe torkollott Horthy negyed százada idején, nem ért véget a Kádár-rendszerben sem, majd magával sodorva a rendszerváltás reményeit, létre hozta az Orbán-világot, ahol ismét Béla bácsi az úr.

Az ötmillió oltással, a veszélyhelyzetből következő korlátozó intézkedések jelentős enyhítésével Orbán népszerűsége tovább nőtt. Ez akkor fordulna meg, ha megjelenne a betegség negyedik hulláma. A korlátozások radikális enyhítésével Orbán látványosan meg akarta mutatni, hogy a stratégiája bevált, ismét sikerült legyőznie a járványt. Valójában a dolog fordítva van: ha a korlátozó intézkedések plusz a tömeges oltás nyomán az új fertőzések száma tartósan csökken, akkor beszélhetünk a járvány megfékezéséről. Orbán azonban újra meg újra eldicsekedett azzal, hogy Magyarország legyőzte a járványt, és ebben az se zavarta, hogy az egymillió lakosra számított halálesetek számában világelsők lettünk.

A korlátozó intézkedések enyhítése óta május 10 és május 23 között 101 új megbetegedést észleltek. Ez kétségtelenül jelentős csökkenés az előző két hét 214 új fertőzéséhez képest, és jobb a németországi helyzetnél is, de a 100 új megbetegedés a vészcsengő Németországban: az éjszakai kijárási tilalmat fenn kell tartani, a vendéglők, sportlétesítmények pedig zárva maradnak. A különbség leginkább a halálozások számában mutatkozik meg: Magyarországon két hét alatt egymillió lakosra számítva 88 áldozatot követelt a vírus, Németországban 31-et. Mégsem kívánnám, hogy Orbán kivagyi felelőtlensége miatt további tízezer ember haljon meg, még akkor sem, ha az lenne az ára Orbán bukásának. Nem szeretem, nem szeretem, de emberéletet mégsem ér a távozása.

Jelen lenni

Van azonban pozitív megoldás is, ezt Tóka Gábor pendítette meg Van-e csodafegyvere az ellenzéknek 2022-re? című cikkében (hvg.hu, 202o. október. 19.). Az írást az teszi rokonszenvessé, hogy nincsen benne semmiféle csodás elem. A kulcs a mozgósítás és a személyes jelenlét. Arra van szükség, hogy mind a 106 választókerületben legyenek jelöltek, lehetőleg valamennyi ellenzéki erő képviseletében, legyenek jelen a választókerületben az előválasztást megelőző hetekben, és vitatkozzanak rogyásig egymással is meg a választópolgárokkal az ellenzék közös programjáról meg a választókerület bajairól, amelyeket a jelölteknek alaposan meg kell ismerniük.

Persze Orbánék mindent meg fognak tenni, hogy ezeket a kampányrendezvényeket megakadályozzák, mert a sportrendezvények meg a néptáncbemutatók nem járványveszélyesek, de a politikai viták igen.

De sebaj: az efféle tilalmak csak növelik a választás nélkülözhetetlen izgalmát. A Kádár-rendszerben a választást megelőző jelölőgyűlésekre néhány nyugdíjas népfront-aktivistát sikerült belökdösni. De amikor 1985-ben független és ellenzéki jelöltek is megjelentek a gyűléseken, a termek váratlanul megteltek. Elhangzott Rajk László neve, és a teremben olyan feszült csend lett, mintha valaki a rendszer bukását jelentette volna be. Az egyik jelölőgyűlésen egy fő-fő pártaktivista négykézláb mászkált a sorok között, és kétségbeesetten magyarázta az idült munkásőröknek, hogy most kell közbekiabálni, most kell pfujolni. A szolgálatban lévő ávósok pedig verejtékező arccal próbálták félreszámolni a feltartott karokat, miközben a zsúfolt terem velük számolt… de pontosan. Ha lesz elég jelölt, ha sikerül ilyen kampányeseményeket  létrehozni, akkor győzhet az ellenzék, akkor bukik Orbán Viktor.

De még valami kell hozzá: egy olyan miniszterelnök-jelölt, aki bizalmat kelt a szavazókban. Azokban is, akik nem tartoznak egyik ellenzéki vezető táborába se. Akik nem akarnak baloldali jelöltre szavazni, de elegük van Orbán Viktorból és a tapsoncaiból.

Egy régi szó: érdekegyeztetés

Egy hónapja kortesbeszédet írtam Márki-Zay jelöltsége érdekében (atlatszo.hu, 2021. május 18.). Vitattam az ellene felhozott érveket, hogy veri a gyerekeit, tiltaná a terhesség-megszakítást, és migránsellenes. Leírtam, az hogy egy szülő, ráver az ötéves gyereke popsijára, ha az kiszalad az úttestre, az még nem gyermekbántalmazás. Ma, amikor a fogamzásgátlásnak számos veszélytelen eszköze van, ne tekintsük a terhesség-megszakítást születésszabályozási módszernek. De abban is egyetértek Márki-Zayjal, hogy az abortusz törvényi tilalmát helytelennek tartanám.

Orbán Viktor legesélyesebb ellenfele: Kortesbeszéd Márki-Zay Péter ügyében

Érzelmi védőfalak A jobboldali sztereotípiákat a magyar vitézségtől, a magyar felsőbbrendűségtől a magyar tehetségig (bizonyíték: Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede) könnyű megvetni és kiröhögni. De ott vannak a koronként változó baloldali sztereotípiák: a német újrafelfegyverzés: a fasizmus újjáélesztése. A NATO az imperialista országok agresszív katonai tömbje (1957).

Márki-Zaynak és Karácsony Gergelynek, írtam, nem egymással kellene versengeniük, hanem mint a két városvezetői tapasztalattal rendelkező jelöltnek, meg kellene találniuk az együttműködés hatékony formáját.  Az együttműködés lehetőségét az is megerősítette, hogy az interneten megnéztem a felvételt Pollreisz Balázs győri polgármester-jelölt kampányrendezvényéről, amelyet a Mérce stábja készített. A gyűlésen együtt beszélt a jelölt mellett Karácsony és Márki-Zay.

Pollreisz az MSZP színeiben politizált, Márki-Zay, aki konzervatív jobboldalinak vallja magát, mégis vállalta a támogatását. Majd Karácsonyhoz fordulva megjegyezte: lehet, hogy öt év múlva egymással fogunk versenyezni. Most azonban sürgősebb feladatunk van: Orbán ellen kell összefognunk. Pollreisz nem nyert az időközi választáson. De a győri este legfontosabb eseménye Karácsony és Márki-Zay közös szereplése volt.

A cikkem megjelenése után meglepetésemre jelentkezett egy kis csoport, amelynek tagjai aláírásokat akartak gyűjteni Márki-Zay mellett.  Még arra is megkértek, hogy írjak egy rövid szöveget, amelyet a jelölt támogatói aláírhatnak. Ezt nyomban megtettem. Másnapra azonban változott a helyzet: Karácsony Gergely bejelentette, hogy indul a miniszterelnöki előválasztáson. Az ellenzéki táborban eddigi benyomásaim szerint Karácsony Gergely a legjobb jelölt. Szinte biztos vagyok benne, hogy megnyeri az előválasztást. De ezzel a célhoz aligha kerülünk közelebb. Fentebb szó volt a főváros, a nagyobb városok és a vidék ellentétéről.

Soros György még az 1990-es választás előtt azt mondta, Magyarországot a főváros és a vidék ellentéte osztja meg. A „spekulánsnak” nemcsak a tőzsdei manőverekhez van kivételes érzéke. Jól látja a társadalom szövetei mélyén lapuló ellentéteket is. Hogy Orbán Viktor kihívója Budapest főpolgármestere, nem jó ajánlólevél a falusi szavazók szemében.

Ha Karácsony Gergely az országgyűlési választáson veszít, ez főpolgármesteri hitelét is megrendítheti.

A kommunista politika egyik legsilányabb hagyománya a képtelenség a koalíciókötésre. A törekvés a népfrontra a kommunista pártok régi tradíciója. De a népfrontot mindig úgy képzelték el, hogy a szövetséges pártok engedelmeskednek nekik. Ha nem teszik, rögtön kiderült róluk, hogy árulók, titkos ellenségek. Amióta szóba került, hogy Karácsonynak és Márki-Zaynak szoros szövetségben kellene fellépniük a választáson, egyre többször hallom, hogy Márki-Zay összeférhetetlen, agresszív, csak önmagával foglalkozik és nincs benne szociális érzék.

A „haladás” és a „nemzet” száz éve vagy kétszáz éve tartó polgárháborúja mellett a magyar történelemnek van egy másik, ugyancsak évszázados, sokszor hangoztatott, de ritkán alkalmazott jelszava is: az érdekegyesítés. Az idézett interjúban Kovách Imre azt mondta: „hosszú távon a politikában az nyerhet, aki a közjó újrafogalmazásával együtt egyfajta érdekegyesítéssel össze tudja hozni a városi és vidéki felét a magyar társadalomnak”.

Érdemes volna odafigyelni a szociológusra.

Kőszeg Ferenc

Nyitókép: Nemzeti Választási Iroda/MTVA Sajtóadatbank/MTI

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom