Márki-Zay ügyében. Azt hiszem, én voltam az első, aki az akkor még szinte ismeretlen politikusnak esélyt jósolt. Nem azt állítottam, hogy megnyeri a következő évi választást, nem vagyok jövendőmondó, valószínűleg akkor sem mondanék ilyet, ha a közvélemény-kutatási adatok alátámasztanák ezt a feltételezést. Csak annyit állítottam, hogy Márki-Zay Péter Orbán Viktor legesélyesebb ellenfele. Ezt a véleményemet is nagyon sokan megkérdőjelezték.

Az előválasztás második fordulója előtt egy kedves régi ismerősöm, Orbán elkötelezett ellenfele, a megszállottaknak járó részvéttel kérdezte meg, hogy vajon rajtam és a szűkebb családomon kívül lesz-e még valaki, aki a második fordulóban Márki-Zayra szavaz. Pedig akkor már jócskán túl voltunk az előválasztás első fordulóján, amelyen Márki-Zay a 33 százalékos eredményével megelőzte Karácsony Gergely 29 százalékát, és megközelítette Dobrev Klára 37 százalékát.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

De hát egy baloldali szavazó lelkében Orbán Viktor kihívójaként egy magát jobboldalinak minősítő szavazó nem győzheti le Gyurcsány jelöltjét, bármit mondjanak is a szavazás tényszámai. Ezt a szellemiséget fejezte ki a Kilencvenkilenc Mozgalom, amelyben baloldali személyiségek álltak össze Karácsony Gergely támogatására. Csak az a remény látszott kútba esni, hogy az országot két miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely, azaz egy jobboldali meg egy baloldali összefogása irányítsa, Orbán választási veresége esetén.

Még nem fejeztem be az erről írott cikkemet (2021. október 8-án jelent meg), amikor megszólalt a telefon, a telefonáló bejelentette, hogy Karácsony Gergely visszalép Márki-Zay javára. Úgy láttam, Karácsony döntése a politikai előrelátás, a józan belátás napjainkban ritka diadala, amely pozitív irányba billenti Karácsony egész pályáját. Végül azonban Márki-Zay veszített Orbánnal szemben. De veszített volna Karácsony is és Dobrev Klára is. Vajon megbántam-e, hogy Márki-Zaynak szurkoltam az utolsó pillanatig, holott látnom kellett, hogy Márki-Zay esélyei napról-napra fogynak?

Nem, nem bántam meg, vallom ma is dacosan. Nem bántam meg azt sem, hogy ellenzéki bírálóival szemben Márki-Zay igaza mellett érveltem. Hadd idézzem fel röviden, miért láttam Márki-Zayt Orbán legesélyesebb kihívójának, miért rokonszenveztem vele az ellenzéki bírálatok ellenére is.

Elsősorban azért, mert az ő politikai felfogásában ismertem rá arra a konzervatív liberalizmusra, amely a magyar politikai élet első számú hiánya: a baloldali aktivizmus és a szélsőjobboldal között kiüresedett a politikai tér. Márki-Zay jobboldaliságában a második világháborút követő korszak nagy politikusai – Adenauer, Erhard, De Gasperi, de Gaulle, Robert Schumann – jobboldaliságát véltem, sőt vélem viszontlátni. Ők voltak, akik megteremtették a háborút követő jóléti kapitalizmust, akik útját állták a gazdaságot a csőd felé terelő államosítási hullámnak, akik megteremtették az Európai Unió alapjait.

A hetilap Beszélő indulásakor, a kitűnő gazdasági újságíró, Langmár Ferenc közvetítése révén a Beszélő rendszeres cikkírója lett az idősebb nemzedék nagy tapasztalatú újságírója, Vajna János. Egyszer aggodalmasan szólt hozzám: Úgy látom, mondta, a Beszélő egyre inkább balliberális irányba halad. Nem értettem az aggodalmas hangot. De hiszen, feleltem, a balliberális irány az, amely egyesíti a liberalizmus szabadságpárti felfogását, és a szolidaritást az elnyomottakkal, kizsákmányoltakkal.

Sok tapasztalat, sok Vajna Jánossal folytatott beszélgetés kellett hozzá, amíg megértettem, hogy a balliberalizmus mint politikai irányzat megértő a terrorizmussal szemben, szovjet érdekeket követve ellenzi a NATO létrejöttét, a nukleáris fegyverkezést, bélyegzi rasszizmusnak a cionizmust, és anticionizmus becenéven újra utat nyit Európában az antiszemitizmunak, a rasszizmusnak.

De számos mindennapi dologban is meggyőzőnek láttam Marki-Zay nézeteit. Egy kollégám, barátom azt hirdette, Márki-Zay beismerte, hogy időnként megveri a gyerekeit – ezek után semmiféle közéleti funkciót nem tölthet be, mintha holmi brutális gyerekbántalmazó volna. Eszembe jutott, hogy kétszer én is megpofoztam egy-egy gyereket – eszerint nem lehetnék országgyűlési képvielő? A szülők válása jobban megviseli a gyerekeket, mint egy szelíd szülői verés – eszerint az elváltakat is el kellene tiltani a közszerepléstől?

A magzatelhajtással elpusztítunk egy lényt, aki néhány hónap múlva emberként születne meg. A riporteri kérdésre, eszerint betiltaná-e a magzatelhajtást Márki-Zay határozottan válaszolt. Nem tiltanám be, erről dönteni, a jogszabályok keretei között a szülők kizárólagos joga. De szeretném, ha minél több ember átélné, amit egy barátom mondott: órákon át beszéltek a terhesség-megszakítás indokoltságáról, majd ellene döntöttek. Aztán borzadva gondoltak arra, hogy hat hónappal korábban ezt a gyönyörű kislányt meg akarták semmisíteni.

Sok Márki-Zayval készült interjút néztem meg a képernyőn, és a legtöbb válaszával egyetértettem. Nem akarom a témákat és a válaszokat, a legtöbb, főképp önmagammal folytatott vitát megírtam az Átlátszóban 2021 és 2022 áprilisa között.

A szokásos vád Márki-Zay ellen, hogy önfejű, nem hallgat senkire, hogy nincs vezetői tapasztalata. Hogy nem hallgatott Gyurcsányra, bármennyire sérti is ez a DK-sokat, azt jól tette Gyurcsány önmagának sem ad megfelelő tanácsokat, jól teszi, ha Márki-Zayt nem háborgatja a tanácsaival. Időnként ma is meghallgatom a hódmezővásárhelyi polgármester sajtóbeszélgetéseit, belehallgatok a testületi ülésekbe. Arról értesülök, hogy a város adóssága jelentősen csökkent, pusztán azért, mert a pályázatokról versenytárgyaláson döntenek, és az eredmény nem attól függ, hogy ki milyen haver, hanem attól, hogy melyik a legjobb ajánlat, melyiknek az ára felel meg leginkább az értékeinek.

Vásárhelyen létezik egy ingyenes buszjárat. Ilyenen tavaly utaztam, de nem Vásárhelyen, hanem New Yorkban, a keskeny Roosewelt szigeten. Gondolom, sem Vásárhelyen, sem New Yorkban nem azért vezették be az ingyenes buszjáratot, mert meg akarták mutatni, milyen lesz az igazi kommunizmus. Vásárhelyen talán szociális okból, New Yorkban azért, hogy csökkentsék a szigeten az autóközlekedést. Vásárhelyen az ingyenes buszjárat nem vezetett a költségvetés felborulásához. Az önkormányzat testületi ülésén a polgármester két vádaskodó fideszes képviselőt felszólított, nevezzék meg információjuk forrását. Mindketten egy fideszes propagandalapra hivatkoztak. Nem az volt a benyomásom, hogy a közgyűlésen a polgármester nem ura a helyzetnek.

A média, nevezetesen Gulyás Márton erőszakos kérdései olyan válaszokat is kipréseltek Márki-Zay Péterből, amelyek jelentősen hozzájárultak választási vereségéhez. Amikor Magyarország csatlakozott a NATO-hoz a közvélemény nagy része úgy érezte, Magyarország még soha nem élt ilyen biztonságban, hiszen egy Magyarországot érő támadás esetén a NATO egész haderejének kell a segítségünkre sietnie. Persze ez viszonossági alapon történik: ha más NATO országot ér támadás, nekünk is részt kell vennünk a háborúban. Márki-Zay ezt a közismert tényt mondta el, ezt kellett elmondania.

Ebből alakította ki Orbán Viktor azt a verziót, hogy az ellenzék háborúba akarja vinni az országot, azt akarja, hogy magyar fiatalok haljanak meg Ukrajnában. Az orbáni megahazugságnak meghatározó szerepe volt a Fidesz ismételt győzelmében. Ennek a mindent maga alá gyűrő propagandának az egyetlen hatályos ellenszere az lehetne, ha a NATO illetve az Európai Unió az unió határain kívül jönne létre költségvetési pénzből egy reggel hattól éjfélig működő tévéstúdiót, amely valamennyi volt szocialista ország (ma NATO ország) nyelvén egész napos műsort sugározna: filmeket, színdarabokat, sporteseményeket, politikai híreket – ezzel az Új Szabad Európával  versengjen a Rogán művek.

Amikor az újságban olvastam, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom párttá alakul, levélben gratuláltam az új párt elnökének. Publicistaként és anyagilag is szívesen támogatom a pártot, de belépni nem fogok. Egyszer, 1988-ban már részt vettem egy párt – a Szabad Demokraták Szövetsége – megalapításában. Sajnos a párt története a megalakulásától a megszűnéséig – a sok nagyszerű pillanat ellenére – tele volt szégyenletes, megalázó eseményekkel is: ezeknek a terhét nem akarnám magammal vinni egy új pártba.

Formálják ezt az új pártot új emberek, akik nem cipelik magukkal a múlt terheit. A Biblia is azt tanítja, negyven évig kell vándorolnunk a pusztában, amíg megalapíthatjuk az új hazát. Az új hazát ne olyanok alapítsák meg, akik életük nagyobb részét a rabság földjén élték le. Ezzel a búcsúzó gondolattal kívánok az új pártnak sok erőt és majdani győzelmeket.

Kőszeg Ferenc

Címlapfotó: Szeptember 16-án zászlót bontott a Mindenki Magyarországa Mozgalom pártja, a Mindenki Magyarországa Néppárt. MMM / Facebook