Kőszeg Ferenc

"mikor Bem észrevette az oroszokat a nagyító üvegen át..."

választás2022

Márki-Zay és a Tiszták koalíciója – a nép bölcsebb a “haladó értelmiségnél”

„Fanyalgás”

Ősrégi barátaim szemrehányást tettek nekem, miért használom a Márki-Zayval kapcsolatos kritikai megjegyzésekre a „fanyalgás” szót; volt, aki határozottan felszólított, a jövőben kerüljem ezt a kifejezést. Már-már igazat adtam nekik. Eszembe jutott, milyen szívesen illették a nácik a rendszerük suttogó kritikusait a zsidós Miesmacher – kb. nyavalygók – kifejezéssel; ennek volna a kicsit finomabb megfelelője a fanyalgás. De aztán elgondolkoztam. Orbánék hazudoznak és rágalmaznak – ez rendben van, Márki-Zay az ellenfelük, méghozzá hosszú idő óta az első, akitől tartanak. A baloldalon ellenben némelyek csúsztatnak, félreértelmeznek, sajnálkoznak. Reménykednek, hogy Márki-Zay valóban legyőzi Orbánt, de nem szeretik, hogy ő győzi le. Márki-Zay egyre meggyőzőbbé válik a baloldal szemében is, tehát egyre kevesebben gondolkodnak így, de azért még mindig elég sokan ahhoz képest, hogy fél év múlva döntő ütközetre kerül sor, amely hosszú időre meghatározhatja az ország sorsát.

Erőszakos, mondják rá. Példát ugyan az erőszakosságára még nem hallottam, de makacsul ismételgetik. Sötét ló, vajon tud-e kormányozni? Mert az eddigi kormányfőink mind remekül értettek hozzá. Márki-Zay negyedik éve polgármester Hódmezővásárhelyen, ellenséges környezetben, és a város működik, jobban, mint az oltás. De hát ez nem bizonyíték. Populista. Csak nem akarja fenntartani a rezsistoppot, nem ért egyet a minimálbér adómentességével, fenntartaná a gyerekek után járó adókedvezményt, ami a magasabb jövedelműeknek kedvező. Vagyis nem elégséges a szociális érzékenysége. De vajon, hogy lehet valaki populista, aki ellenez népszerű intézkedéseket, amelyek az alacsonyabb jövedelműeknek kedveznek, amelyekkel tehát szavazatokat lehet nyerni?

Hogy támogathatod Márki-Zayt, kérdezték a barátaim, hiszen migránsellenes. Utánanéztem, mire alapozzák az állításukat. Nyomban kiderült, hogy a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal előtt felállított jelképes migránsszámlálóra. A számláló azonban nem a migránsokat támadja, hanem Orbánék álságos politikáját: a migránsellenes uszítás közepette tízezrek kaptak letelepedési, munkavállalási engedélyt, részint letelepedési kötvény fejében, részint mert vendégmunkásként, beruházóként szükség van rájuk. Persze örültem volna, ha megkülönbözteti a „migránst” és a menedékkérőt: az utóbbiak ügyének tisztességes kivizsgálása és a menekülők befogadása nemzetközi kötelezettség, amelyet Magyarország 1989-ben, a genfi egyezmény aláírásakor vállalt. Ebben az összefüggésben a menekültek kvóta szerinti elosztása Magyarország számára kedvező, hiszen a Délről, Keletről érkező menekülők Magyarországra érkeznek, innen mennek tovább Nyugatra. A kvóta azt jelenti, hogy ez a folyamat rendezetten zajlik, és nem az embercsempészeket gazdagítja.

Márki-Zay győzelmét sokan, éppen a baloldalon, csodaként ünneplik. Csakhogy a csoda nem természetes dolog, aki csodáról beszél, ugyanazt mondja, amit az orbánista propagandalappá süllyedt Heteknek nyilatkozva Békés Márton állított, a XXI, Század Intézet igazgatója: „Ugyanez a ’zombi-populizmus’ volt az, ami hatalomba juttatta Ukrajna elnökét, Zelenszkijt, vagy Čaputova asszonyt Szlovákiában (2021. XI. 04.). Pedig azt, hogy győzelemre Orbánnal szemben leginkább olyan jelöltnek van esélye, aki a jobboldali szavazókat is meg tudja szólítani, kezdettől fogva mindenki tudta; (elnézést a dicsekvésért: én meg is írtam az április 30-i blogomban, az Átlátszón.)

Orbán Viktor legesélyesebb ellenfele: Kortesbeszéd Márki-Zay Péter ügyében

A jobboldali sztereotípiákat a magyar vitézségtől, a magyar felsőbbrendűségtől a magyar tehetségig (bizonyíték: Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede) könnyű megvetni és kiröhögni. De ott vannak a koronként változó baloldali sztereotípiák: a német újrafelfegyverzés: a fasizmus újjáélesztése. A NATO az imperialista országok agresszív katonai tömbje (1957).

Persze a közvélemény-kutatási eredmények alapján valószínűtlen volt, hogy Márki-Zay ténylegesen nyerjen. Hogy mégis nyert, vagyis hogy a „nép”, azaz a hatszázötvenezer szavazó megint okosabbnak bizonyult, mint a „haladó értelmiség”, az két dolognak köszönhető. Az egyiket Tölgyessy Péter fogalmazta meg: Márki-Zay reményt adott azoknak a szavazóknak, akiknek elegük van Orbán rendszeréből, vagy egyszerűen csak változást akarnak, de semmi esélyt nem láttak arra, hogy Orbán leváltható.

A másik az, hogy Márki-Zay programjában nincsenek dogmák és tabuk. Nyilvánvaló, hogy erkölcsi meggyőződése alapján a terhesség-megszakítást bűnnek tartja. De politikusként nem akarja rákényszeríteni ítéletét a társadalom egészére. Nagyon rokonszenves dolog a megújuló energiaforrásokat támogatni. Márki-Zay ellenben kimondja, hogy Magyarországon az időjárási viszonyok nem teszik lehetővé a szélenergia gazdaságos felhasználását, ezért az atomerőművet az ország nem nélkülözheti. Nagyon szép dolog, ha a családoknak kevesebbet kell fizetniük a gázért és a villanyért, de ezt nem mesterséges rezsicsökkentéssel kell elérni, hanem a lakások megfelelő szigetelésével.

A Fidelitas nyomban ki is mondta,  Márki-Zay családellenes, nemzetellenes. Számomra azonban éppen az ilyen kijelentései révén vált hiteles politikussá. Sikerében nem láttam semmiféle csodát. Azt láttam benne, hogy a racionalitásnak és az igazmondásnak lehet meggyőző ereje a politikában. Meggyőződésemet csak erősítette, hogy a két nagy ellenfél, a Hit gyülekezete hetilapja, a Hetek, és a vezető lelkész, Németh Sándor leleplezését – joggal – stratégiai célnak tekintő Amerikai Népszava Márki-Zayt unisono és vállvetve szapulják. Az ellenzéki pártok közül azonban csak a DK fordult szembe az előválasztás győztesével, csak Gyurcsány mondta azt, hogy a miniszterelnököt nem a nép választja, hanem a parlamenti többség.

Ezzel a kijelentésével a sorozatos vereségeibe belebolondult Gyurcsány azt sugallta, hogy a DK esetleg fel is mondhatja a megállapodást, amely az előválasztás alapja volt. Ha ezt megtenné, igazolná, amit Orbán állított: az egész előválasztás Gyurcsány bohóckodása. Ha ezt megtenné, nemhogy miniszterelnök nem lenne belőle, de rátapadna, hogy tőrével ő döfte hátba azt a politikust, akit Orbán ellenzéke nagy többséggel miniszterelnök-jelöltté választott.

Mátyás király gyűrűje

Márki-Zay  kedveli a történelmi analógiákat, gyakran emlegeti, hogy aki Orbán leváltását akarja, de áprilisban mégsem szavaz az ellenzéki koalícióra, úgy jár el, mint Szapolyai, aki lábhoz tett fegyverrel várt, miközben a törökök Mohácsnál megsemmisítették a magyar sereget. Valójában Szapolyai János vétke ennél is súlyosabb. Nem elég, hogy nem avatkozott be a sorsdöntő csatába, de miután a magyar rendek két királyt választottak, őt és Habsburg Ferdinándot, János király segítségül hívta a mohácsi győztes Szulejmán szultánt, és a mohácsi csatamezőn gazdag ajándékokkal várta a pogány uralkodót: neki ajándékozta Mátyás király gyémánt gyűrűjét. Ettől a szultán annyira meghatódott, hogy felállt trónjáról, és gyalog ment a hódoló magyar király elé, majd új vazallusát díszes kaftánokkal és paripákkal ajándékozta meg. Utolsó nemzeti királyunk követte a szultánt sátrába, hogy újabb kézcsókkal köszönje meg a dús ajándékot.

A szélesebb közönség minderről Nemeskürty István Ez történt Mohács után című könyvéből értesülhetett, amelyben a Fidesz későbbi történelemtanára a Kádár-Aczél tandem 1956 utáni antinacionalista kampányának szellemében megmutatta, hogy a magyar királyság széthullását nem is a török túlerő, hanem a magyar uralkodó osztály széthúzása, gyáva ostobasága okozta. A tudós és filmcenzor munkásságáért, sok egyéb díja és kitűntetése között, a Szocialista Magyarországért érdemrendet is megkapta (1985), majd pedig a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjában (2014) részesült.

Bartus László, az amerikai magyar Népszava tulajdonos-szerkesztője lapja október 14-i számában azt állította, az MSZP országos elnöksége döntött, hogy a szocialisták csatlakoznak a tiszták koalíciójához. A szerkesztőnek ez jó alkalom arra, hogy gúnyolódjon egy sort Márki-Zayon: miután Tóth Csabának a korrupciós vádak miatt le kellett mondania arról, hogy az ellenzéki listán képviselő-jelölt legyen, most pártja elnökségének tagjaként mégis ott lesz a tiszták koalíciójában. Az amerikai Népszaván kívül ezzel a hírrel sehol sem találkoztam. Gúnyosan a tiszták koalíciójáról csak az amerikai Népszava magyarországi testvérlapja a Hetek írt.

Bauer Tamás Facebook bejegyzésében kifogásolta, hogy a miniszterelnök-jelölt szerint a tiszták koalíciója „a DK-val kiegészülve” fogja leváltani az Orbán-kormányt. Gyurcsány, írja Bauer, miniszterelnökként „a leghatározottabb kísérletet tette (…) a korrupciógyanús ügyek visszaszorítására, az összeférhetetlenségi szabályok szigorítására”. Csakhogy Márki-Zay nem erről beszélt; csupán annyit mondott, hogy eddig a DK jelöltje meg ő versenyben voltak egymással, tehát nem lehettek egy koalícióban. Most, hogy az előválasztási versengésnek vége, természetesen a DK is tagja annak a nagy csapatnak – nevezzük akár a tiszták koalíciójának -, amely az Orbán-rendszer leváltására készül. A Facebook-bejegyzést a Mandiner október 19-i száma átvette; alig hiszem, hogy engedélyt kértek Bauer Tamástól.

Nem ismerem Márki-Zay gondolatait, de nem tartom valószínűnek, hogy pártok csatlakozását várja. Erre nincs is szükség, a pártok már megállapodtak abban, hogy közös listával és közös programmal indulnak az áprilisi választáson; vigyázni csak arra kell, hogy ez az elhatározás kitartson a kormányalakításig, sőt lehetőleg a következő választásig. Amikor az SZDSZ megalakult, de még jóval a választások előtt, egy szabaddemokrata összejövetelen Eörsi István arról beszélt, hogy az SZDSZ olyan párt lesz, amely nem tűri meg soraiban a korrupciót; még egy polgármestert is kitessékelünk magunk közül, ha kiderül, hogy korrupt volt. Akkor ezzel mindenki egyetértett. Aztán a parlamenti választás meg különösen az önkormányzati választás után kiderült, hogy az az összhang, az a baráti egyetértés, ami a demokratikus ellenzékben segített áthidalni az ellentéteket, egy nagy pártban nem működik.

Rosszkedvű pillanataimban arról álmodoztam, hogy meg kellene alakítani a rendes emberek pártját. Rendes emberek minden pártban vannak, a kormánypártokban is meg az ellenzékben is. Ezeket kellene egy pártban egyesíteni. De persze tudtam, hogy ilyen nincs, azoknak, akiket rendes embereknek vélek, különbözőek a nézeteik, a politikai törekvések versenyeznek egymással, erre való a parlamenti demokrácia. A tiszták koalícióját nem pártok alkotják, hanem emberek. Ha jó a politikai légkör, a tiszta emberek jól érzik magukat a pártjukban, a korruptak, a csibészek meg kiszorulnak. Ezért a tiszták koalíciójába nincs jelentkezés, nincs felvételi. Ahogy egyre többen hordják a korrupciót megvetők kék szalagját, akár baloldaliak, akár jobboldaliak, akár hívők, akár ateisták.

Tiszták – 1000 éve

A tiszták elnevezés történelmet idéz: régebbit, mégis időszerűbbet, mint a mohácsi vész. Dél-Franciaországban mondták magukat tisztáknak, görög eredetű szóval,  katharoknak, a középkor egyik nagy vallási mozgalmának a hívei. (Magyarországon talán ismertebb az albigens  elnevezés.) A kathar név és kathar vallási szemlélet a XI. században jelent meg Dél-Franciaországban, de a XII. századra elterjedt a korabeli Európa számos városában (Köln, Utrecht, London, Strasbourg).  A kathar vallásosság alapja a perzsa dualizmus: az ember spirituális lényét a jóságos Isten, a fény istene  teremtette, anyagi, testi valóját a  gonosz isten, a Sátán: a két princípium harcban áll egymással.

Ezen a teológiai alapon a katharok elutasították az erőszakot, a luxust, eszményük a szerény, önmegtartóztató élet volt. Megtagadták az egyházi tized fizetését, elutasították, hogy fizessenek az egyházi szolgáltatásokért.  Különösen kezdetben úgy vélték, nincs szükség elkülönült papi rendre. A latin helyett a szertartások nyelve a nép nyelve volt, nők is prédikálhattak, a női közösségek vezetői nők voltak. Tekintettel a lélekvándorlás hitére, megölni állatot sem volt szabad, de nem fogyasztottak tojást és tejet sem, ahogy ma a veganizmus hívei sem teszik. A tilalom nem vonatkozott a halakra, mert azt gondolták, hogy a halak nem ivarosan szaporodnak. Az étkezési korlátozásokat hosszú böjtök és koplalások súlyosbították.

A római egyház hamar felismerte, hogy az Európa szerte terjedő kathar mozgalom súlyos veszélyt jelent a pápa fősége alatt működő katolikus vallás számára. 1207-ben III. Ince pápa keresztes háborút hirdetett az eretnekek ellen. (Az eretneket jelentő német szó, a Ketzer a kathar szóból származik.) A keresztes háború 1209-től 1229-ig tartott, de valójában csak újabb száz év elteltével és „eretnekek” tömeges lemészárlásával ért véget. „A történelem iróniája folytán ez volt az egyetlen győzelmes keresztes hadjárat” – írja Vallási hiedelmek és eszmék története című, nagyszabású művében Mircea Eliade, a Romániában született, franciául író filozófus, vallástörténész (Osiris, III. kötet, 159. oldal). És ez volt az első genocidium Európa történetében.

”Csókolj és ölelj”

A keresztes had északi francia lovagokból állott, a háború első számú nyertes nem az egyház volt, hanem a francia király, aki országához csatolta a mai Dél-Franciaország addig önálló államait, amelynek népe akkor még nem a franciául beszélt, hanem okszitán nyelven, vagyis – Dante kifejezésével – az oc nyelvén. Áldozata a háborúnak pedig nem csak a katharok voltak, hanem a dél-francia kultúra, a románkori Európa legfényesebb kultúrája. Mert a kort és a vidéket nemcsak a kathar aszkézis jellemezte. Languedoc lovagjai az anyanyelvükön és a latinon kívül görögül, arabul és héberül is olvastak, filozófiai kérdésekről rendeztek vitákat, és életüket, viselkedésüket olyan nők formálták, mint Mária hercegnő, VII. Lajos király lánya, a korabeli irodalom két legnagyobb alakjának a mecénása, aki értett hozzá, hogy „új és édes módon gyakorolva hatalmát” foglyul ejtse és nevelje a férfiakat (idézett mű 57. oldal).

A katharok körében a nők egyenrangúak voltak a férfiakkal.  A lovagi kultúrában azonban a nők úrnők voltak. Nem a hercegnői, grófnői rangjuk miatt: szerelmesük imádata tette őket úrnővé. És ne mondja senki, hogy ez az imádat csak a lelkek vonzalma, mint Dante szerelme a halott Beatrice iránt, akinek lelke a Paradicsomba vezeti a költőt. A trubadúr költészetben külön műfaja volt a hajnali búcsúnak – albának hívták őket -: a lovagnak azonnal távoznia kell, hiszen felkelt a nap, a várúr bármelyik pillanatban megérkezhet, de a lovag és az asszony nehezen szakad el egymástól: „Galagonyának ágai alatt / Egymást ölelte még a hölgy s lovag, / míg az őr hangja szólt, s hajnal hasadt. / Mily gyorsan itt a hajnal, Istenem.  // Édes szerelmem, csókolj és ölelj / a réten, hol madárka énekel, / a féltékeny harag nem érdekel. / Mily gyorsan itt a hajnal, Istenem!” (Provanszál alba, XII. század vége. Lothár László fordítása.) A modern költő se szól másképp: „Fél öt van. Már fél öt./ Most indult haza Róbert. / Kocsival ment el, el ne aludj már. / Kávét hagytam a főzőben” (Petri György: Telefon-alba)

A tiszták koalíciója – ez írásunk címe és témája. Beleférnek a cím jelezte halmazba az ismeretlen provanszál költő és Petri versének szereplői? Hiszen mindahányan házasságtörést követtek el, azaz vétettek – a katolikus szerkesztés szerint – a 9. (Felebarátod házastársát ne kívánd!) parancsolat ellen, és vélhetőleg a 6. parancsolat (Ne paráználkodj!) ellen is. Lehet helyük a tiszták koalíciójában?

Úgy vélem, igen.  A tiszták koalíciója ebben az összefüggésben, politikai, közéleti koalíció. Annak nincs helye benne, aki a közösség törvényei ellen vét, aki a hatalmával visszaélve a közösséget károsítja meg. A házasságtörés vagy a szexualitás bármely formája, ha felnőtt emberek szabad akaratukból cselekszenek, a magánélet körébe tartozik, tehát nem ütköznek a közéleti tisztaság parancsába. De tovább mennék. Évszázadok vagy évezredek óta tudjuk, hogy az emberek többsége nem monogám lény. A különböző korok mást engedtek meg a férfiaknak, mint a nőknek, de a szabályokat, titokban, vagy a hazafelé igyekvő várúr módjára, szemet hunyva, mindig megszegték – tisztelet a kivételnek. Most legújabban kialakulóban van egy új recept.  Adjuk meg kölcsönösen egymásnak a szabadságot, csak ne áltassuk egymást, legyünk őszinték. Ezt hívják etikus non-momogámiának, nyíltan vállalt többszerelműségnek. Van, akinél működik, van, akinél nem. De csalhatatlan receptje a halászlének sincs.

Mi közünk a katharokhoz?

A katharok mozgalma, a provanszál trubadúrok korszaka véget ért. Montségur várát, a kathar ellenállás utolsó menedékét 1244 márciusában elfoglalták a francia király északról jött csapatai. A védők azt gondolták, a várat, amely 1200 méter magasban volt, egy sziklacsúcson, nem lehet bevenni. De az északiak kőhajító gépei meg a szabad elvonulás álnok ígérete hatottak. A várat elfoglalták, a katharokat, akik nem tagadták meg a hitüket, köztük nőket és majdnem gyerek fiatalokat, mintegy kétszáz embert, máglyán égettek el. Nekünk, magyar olvasóknak van közünk ehhez a nyolcszáz évvel ezelőtt történt históriához. Két okból is.

1969-ben Illyés Gyula Tiszták címmel drámát írt a katharok végnapjairól. A tragédia – félreérthetetlenül – 1956-ról is szól. A vár ura, Perella, nem kathar, de meg akarja védeni a várat, és bízik benne, hogy sikerülni fog. A felesége és a pápai legátus, érsek valaha szerették egymást. A főpap meg akarja menten egykori szeretőjét. Az asszony azonban, amikor a hite megtagadása és a máglya között kell választania, a halált választja. Anyjához csatlakozik a 15 éves lánya is: hitszegő módon megölték a szerelmét, aki önként vállalta, hogy túsz legyen az győztesek táborában. Perella mégis él az engedménnyel: csomagjai között ott rejtőznek a katharok szent könyvei, azokat akarja kimenteni a mindent elpusztító tűzből. Őt legkedvesebb katonája árulja el. A könyveket elkobozzák, Perella mehet, szabad ember…

A kathar eszmék a balkáni bogumiloktól kerültek a katharokhoz. Kivételes pillanat a történelemben: egy eszme nem Nyugatról érkezett Keletre, hanem Keletről haladt Nyugatra. A bogumilok hitüket még a XV. századig megőrizték. Kapisztrán János, Nándorfehérvár hőse tűzzel-vassal üldözte őket: a bosnyákok szabadítót láttak a törökökben. Ellentétben az ortodox szerbekkel, a katolikus horvátokkal, a bosnyákok átvették a hódítók vallását. A három egy nyelvet beszélő délszláv nép hatszáz év múltán is engesztelhetetlenül gyűlöli egymást.

Itáliában Kapisztrán egy eretneknek nyilvánított ferencest lassú tűzön süttetett meg. Boroszlóban, a mai Wroclawban vérvád, ostyavád alapján 41 zsidót ítélt halálra. A négy „főbűnöst” székekre kötöztette, arcuk elé parázzsal teli fazekat helyezett, fogókkal tépette a testüket, a húsdarabokat a parázsra vettette.

Ki volt Kapisztrán János? Nemzeti hős vagy szadista hóhér?

Kőszeg Ferenc

Címlapkép: Kapisztrán Szent János (festmény-részlet, Pannonhalma – fotó forrása: Wikipedia)

Megosztás