A koronavírus, a pandemia súlyos károkat okozott a világnak, Magyarországnak, Budapestnek és Budapest Belvárosának, amelyet a Város szívének is neveznek. De hogy milyen súlyosak voltak a károk, és milyen kárenyhítő intézkedésekre került sor, az nem a víruson múlott, hanem az embereken, a döntéshozókon. A különbségek nemcsak a különböző országok között fedezhetők fel, hanem egy országon, egyetlen városon belül is. Többrészes sorozatunk a helyzetről és a különbségekről szól.
A Belvárosban lakom, a város, Budapest szívében. A globális felmelegedés egy forró délutánján sétálni indultam a környékre. Nem azért, hogy levegőzzem egyet a “levegőtlen présben” (Pilinszky), hanem hogy tájékozódjam, hogy is van a város szíve a világjárvány végén (?), közepén. Kimentem házunk kapuján, hogy eljussak a kapuhoz. Nem, nem véletlenül felejtettem az ujjam a copy-paste-en. A kapu mintegy harminc méterre van a kijárattól, vagy fordítva, a bejárat van harminc méterre a kaputól.
Amikor Girardi József, az előkelő női ruhaszalon tulajdonosa, aki Zita királyné koronázási ruháját készítette, bérházat rendelt Alpár Ignáctól, a neves építész tervezőirodája nem felejtett el kaput tervezni az arany cirádákkal díszített, 1914-ben elkészült házhoz: a bejáratot jelző oszlopot messziről látható vörös kerámialapok burkolták. A házat a magyarországi szocializmus hajnalán, 1948-ban államosították, a tágas polgári lakásokat ekkor két, vagy inkább három lakássá vagdosták.
1975-ben, a létező szocializmus virágkorában egy várostervezőnek eszébe jutott, hogy a Váci utca és a Petőfi Sándor utca között, prágai mintára épülhetne egy fedett bevásárló utca, amely a hajdani Kígyó tere (ómagyarul: a Felszab teret) kötné össze a Vörösmarty térrel. A pénz hamar elfogyott, így a nagyralátó tervnek csak az első üteme készült el: a Párisi udvarból hosszú, keskeny folyosó vezetett a Haris közbe, amelyet nagyzoló módon Kígyó udvarnak neveztek el bár, semmi nem volt benne, ami udvarra emlékeztetett. Ezzel a kapu is fölöslegessé vált, a Párizsi udvar bejárata lett az “aranyház” bejárata is.
Ez az állapot 1976-tól 2015-ig tartott. A rendszerváltás sodrában a cím Felszabadulás tér 4-ről Ferenciek tere 11-re változott. Ez azért több, mint az utcanév megváltozása, bár kevesebb, mint egy költözés. A kettő között van, akár a Fidesz kormányra kerülése 2010-ben.
Kormányváltásnál az is többnek bizonyult, de azért egyelőre nem a történelem vége.
A visszamagánosítás során 2014-ben Belváros-Lipótváros önkormányzata, Rogán Antal polgármester vezényletével eladta a Párisi udvart a Mellow Mood (Nyugis kedély) elnevezésű, szállodai beruházásokat kezdeményező és működtető csoportnak, amelynek két jordániai palesztin tulajdonosa Sameer Hamdan és Zuhair Awad 1986 óta él Magyarországon. A szerződés aláírásakor Rogán polgármester megfeledkezett arról, amit minden pesti tud. Nevezetesen arról, hogy a Párisi udvar – átjáróház, sőt kétszeresen az, hiszen onnan kell biztosítani a bejárást a szomszédos társasházba. Így a polgármester nyugodt kedéllyel (mellow mood) aláírta, hogy az értékesített ingatlant semmiféle kötelezettség, tartozás, szolgalom nem terheli.
A csalárd szerződés kiigazítása Rogán utódjára, Szentgyörgyvölgyi Péterre maradt. A 2015-ben kelt új megállapodás értelmében a szálloda tulajdonosainak 600 négyzetméteren kell biztosítaniuk az átjárást a Petőfi Sándor utca és a Ferenciek tere között, valamint a bejárást a szomszédos társasházba. Ezt a megállapodást csak jogerős bírósági határozattal lehet módosítani, ebben az esetben a tulajdonosnak 254 ezer Euró kötbért kell megfizetnie az önkormányzatnak.
2017-ben a tulajdonos képviselője sajtótájékoztatón mutatta be a hamarosan megnyíló szállodát. Újságírói kérdésre válaszolva az építkezés projekt-menedzsere biztosította az újságírókat, hogy a megnyitás után át lehet sétálni az átjáróházon, akár pórázra kötött kutyával vagy kézben tolt kerékpárral. Éltem a lehetőséggel, bár a kávéházban faltól falig értek a székek, asztalok, átevickélni köztük még kutya és bicikli nélkül sem volt könnyű.
Nem is kísérleteztem többé, egészen ez év augusztus végéig. A termetes ajtónálló (vagy biztonsági őr) udvariasan kitárta az ajtót, majd megkérdezte, a szállodába igyekszem-e vagy leülök a kávéházban. – Csak át akarok menni a Petőfi Sándor utcába – feleltem. Az ajtónálló elkomorodott: – Arra sajnos nincs lehetőség – mondta. – Úgy tudom, ez közterület – próbáltam vitatkozni. – Már nem – mondta az ajtónálló. – Két évvel ezelőtt a tulajdonosi kör úgy határozott, hogy nem engedélyezi az átjárást.
Egy kétoldalú megállapodást az egyik fél nem változtathatja meg, ennek a belátásához nem kell jogásznak lenni. Belváros-Lipótváros honlapján olvasható a 2015. október 20-i határozat amellyel a képviselőtestület helyreállította a Párisi udvar átjáróház jellegét. Későbbi, ezzel ellentétes határozatot nem találtam a honlapon, de a magam megnyugtatására beszélni próbáltam a jegyzővel, aki korrekt módon a segítségemre volt három évvel ezelőtt, amikor blogot írtam az atlatszo.hu-nak a Párisi udvarral kapcsolatos visszásságokról.
Milliárdos migránsok Orbán Viktor udvarában – így jöttek a Párisi Udvar új tulajdonosai | atlatszo.hu
Támogassuk Orbán Viktor programját, állítsuk meg a bevándorlást! – kiált ránk a Fidesz választási plakátja minden utcasarokról. Ez azonban csak azokra vonatkozik, akik a háború, a terror, a szenvedés elől menekülnek. A befektetőket, akik a „keleti nyitással” ámítják a magyar kormányt, akik arannyal hímzett királyi párnákat hoznak a miniszterelnöknek, nem kerítés várja, hanem kivételes bánásmód, számtalan előny, aminek az árát mi fizetjük meg, magyar adófizetők.
A jegyzőt ezúttal nem sikerült elérnem, de valaki azt tanácsolta, keressem meg a Belváros-Lipótváros Városfejlesztő kft. illetékesét. Jó tanács volt, beszélgető partnerem megnyugtatott, nincs a 2015-ös döntéssel ellentétes határozat, az átjárást csak a megállapodásban rögzített keretek között lehet korlátozni. Persze, tette hozzá, ha egy nagyobb spanyol csoport tartózkodik a kávéházban, az ajtónálló tekintettel a fertőzés veszélyére megkérheti az újonnan érkezőt, hogy térjen vissza később. De itt nyilvánvalóan nem ez volt a helyzet. Beszéljek a szálloda vezetőjével, az majd megdorgálja az ajtónállót, hogy ne akadályozza az átjárást.
Kézenfekvő volt a kérdés, miért nem ő jelzi a visszásságot a szálloda vezetőjének. – Annak más a súlya – felelte. Érteni véltem a választ: ha ő szól, az konfliktus a szálloda és az önkormányzat között. Tekintettel azonban arra, hogy a szálloda két tulajdonosa tavaly kapta meg a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, nem biztos, hogy ebből a konfliktusból az önkormányzati kft. munkatársa jön ki jól – bár kétségtelenül neki van igaza. Ez a kis epizód tényfeltáró sétám megfelelő hangulati előkészítés volt a továbbiakhoz.
A belső cím Ady klasszikus publicisztikáját idézi. Közismert, hogy Adyt a cikkéért tíz korona pénzbüntetésre és három nap elzárásra ítélték. Remélem, nekem nem kell sajtóperrel szembenéznem, mert ha igen, aligha úsznám meg három nap fogházzal. A Párisi ajtajából a Petőfi Sándor utca felé indulok el. Akkor is erre tartottam volna, ha sikerül átmennem az átjáróházon. A Petőfi Sándor utca és a Kossuth Lajos utca sarkán, amióta az eszemet tudom papírbolt volt, gyerekkoromba Szénási néven emlegették, a tulajdonos, Szénásy Béla “császári és királyi udvari beszállító” volt, aztán ÁPISZ lett, később Pirex, majd Cin Cin Amica néven kínai cipőbolt.
Eddig minden rendben, ilyen a piacgazdaság, ezt akartuk, nemde. Csakhogy mostanra a cipőbolt is eltűnt, nyoma sincs a késő estig nyitva tartó üzletnek, a hatalmas cipő- és csizmahalmoknak, az estére már holtfáradt, álmos szemű kínai eladó lányoknak. A két utcára néző bolt üres, elpiszkolódott kirakatokkal riasztja a járókelőt, semmi jele, hogy ide valaha visszatérne az élet (címlapképünkön – a szerk.).
Néhány méterrel tovább, a Katona József Színház mellett egy emléktárgy bolt emléke, feltámadni aligha fog, bár a neve még kiolvasható: King’s Shop Souvenir. A méretes kirakatokat belülről csomagolópapírral ragasztották le. Ez a csomagolópapír most a halott belvárosi kereskedelem szemfedője.
Szemfedője csomagolópapír
A szomszédos üzlet valaha óra- és ékszerbolt volt, ide olykor bejártam elemet cseréltetni. N. úr az üzlet tulajdonosa politikus ember volt, akkor még én is képviselő voltam, N. úr elemezte Antall legújabb beszédét, élcelődött Torgyán interpellációján. Szomorúan értesültem róla hogy meghalt, az üzlet hosszú ideig zárva maradt. Egy napon aztán ismét megnyílt, a nyitott ajtóban az egyik ismerős eladót pillantottam meg. Bementem, néhány szót beszélgettünk, az irodából egy hidzsábot viselő asszony lépett ki. – Ő az új tulajdonos – kérdeztem halkan – Egyelőre csak bérlik a férjével – válaszolta az ismerősöm. De nagyon örülünk nekik. Ha egy magyar ékszerész jött volna, az nyilván hozza a maga stábját, ők meg mindannyiunkat visszavettek. Annyi változás történt, hogy a portálra keleties felirat került, Sheherezádé ékkövei, vagy valami hasonló Aztán, jött a Covid, a 2020 márciusi üzletzárás, a kis bolt azóta sem nyitott ki, azt hallottam N. úr örökösei nem akarják folytatni a mesterséget, vevőt keresnek. Nem lesz könnyű találni valakit.
Ez óra- és ékszerbolt volt
Szemben a Varga Design ugyancsak zárva van. A környék egyik legelegánsabb boltja, 2020 márciusa óta nem nyitott ki, az ajtón felirat: KIADÓ, és egy telefonszám. A megbeszélt időben a cégvezető asszony fogad, egyúttal társtulajdonosa is az üzletnek.
Varga Design, a Haris köz elegáns ékszerboltja
Beszélgetés a Varga Design cégvezetőjével
– A cég már a hetvenes években is működött…
– Hogyan? A kommunista rendszer évtizedeiben nem működhettek magán ékszerészek, nemesfém ékszereket legfeljebb az Óra- Ékszer Vállalat boltjaiban lehetett vásárolni.
– Ez így van, de Varga úr sosem állt be az állami ékszeriparba. Képzettsége szerint ötvösművész, népinek nevezett iparművészeti tárgyakat készített, rézből. Szép dolgokat, ékszerként hordható tárgyakat rézből is lehet készíteni.
– Jól emlékszem erre korszakra, az akkori fiatalok közül sokan elhitték, hogy ékszert hordanak. “A nyomor apotheózisa”, magamban így neveztem ezeket a tetszetős, de anyagukat tekintve értéktelen tárgyakat. Még a kilencvenes években is találkoztam olyan fiatalokkal, akik azt állították, hogy aranyláncot csak a maffiózók hordanak.
– Való igaz, némelyek, főként férfiak hordanak olyan vastag aranyláncokat, amelyeknek az a feladatuk, hogy hirdessék, a viselője gazdag és hatalma is van. Mi saját tervezésű nemesfém ékszereket készítettünk, negyven éve vagyunk itt a Haris közben. Tavaly márciusban a járvány miatt be kellett zárnunk az üzletet.
– De most már jónéhány hónapja ismét ki lehet nyitni…
– Csak nincsen kinek. Az egész belvárosi kereskedelem, vendéglátás a turizmusra épült. Most a járvány, az utazási korlátozások miatt a külföldiek nem tudnak jönni, nincs, aki megvegye az egyedi tervezésű, drágaköves arany, platina ékszereket.
– De lassanként a turistaforgalom is helyreáll, egyre több turista jön…
– Nem ugyanaz a közönség. Fiatalok jönnek, kispénzű, hátizsákos turisták. A szállodák bagóért adják ki a szobákat, a foglalások száma így is 30 százalék körül van.
– Nem is szándékoznak újraindítani az üzletet?
– Az alkalmazottak szétszéledtek, a bizonytalanra nem jönnek vissza. Egyelőre nem akarjuk bejelenteni a megszüntetést, megpróbáljuk eladni a meglévő készletet. Ha valaki jelentkezik, hogy vásárolna, bejövök és kiszolgálom. De feléledni a Varga Design már aligha fog.
2018 késő őszén a Kamaraonline elnevezésű portál idézte a KSH adatait: a Magyarországon működő több mint félmillió vállalkozás közül tizennyolcezer – 3,6 százalék – van külföldi, főképp német és amerikai tulajdonban, de ezek a cégek termelték 2015-ben a magyarországi vállalatok árbevételének 53,7, termelési értékének 58,5 százalékát, és ők foglalkoztatják a magyarországi munkaerő 26,1 százalékát, 677 ezer munkavállalót.
“Hogyan is állunk akkor a magyar szuverenitással, amelyet Orbán Viktor olyan hevesen védelmez Brüsszellel szemben?” – tettem fel a kérdést Jönnek és mennek című migránssimogató cikkemben, amely a Szombat 2019 januári számában jelent meg. Miközben a cikken dolgoztam, napról-napra figyeltem, hogyan tataroznak, csinosítanak jobbára mongol munkások a Haris közben, társasházunk hátsó kijáratától néhány méternyire egy új, tágas üzletet, szemben Varga Miklós akkor még töretlen fényben ragyogó ékszerboltjával. Kíváncsian figyeltem, mi lesz az új üzlet rendeltetése, aztán amikor megjelent a felirat: Bodio’s Mongolian Cashmere Land, örömmel állapítottam meg, hogy nem egy újabb étterem nyílik a Belváros egyik hagyományos üzleti utcájában, hanem egy elegáns bolt, ahol kasmír gyapjúból, azaz a yak kecske hihetetlenül finom és meleg pehelyszőréből készült, modern szabású kabátokat, pulóvereket árulnak.
Elhatároztam, hogy egy kabátot veszek a közelgő születésnapjára a New Yorkban élő lányomnak, bár az ára elég borsos volt. A vétel szerencsésnek bizonyult: a kabát könnyű, mégis az első olyan kabát – mondta a lányom -, amelyben nem fázik a téli New York csikorgó hidegében. Aztán a kirakatból eltűntek a kabátok, sapkák, a kirakatban csak két telefonszám maradt, két ingatlanügynökségé: ott érdeklődhet, aki netán kibérelné a helyiséget. A kabátvásárlás közben feltűnt, hogy az egyik munkatárs, utóbb megtudtam, a cégvezető, kiválóan, akcentus nélkül beszél magyarul. Sikerült megkapnom a telefonszámát. A beceneve Enkus, a teljes neve olyan hosszú, hogy nem is kísérletezem a leírásával.
Mongol kashmir bolt
Beszélgetés a Mongolian Cashmere Land cégvezetőjével
– Hibátlanul és akcentus nélkül beszél magyarul. Hol tanulta meg ilyen jól a nyelvünket?
– Húsz éve élek Magyarországon, kilenc éves voltam, amikor a szüleimmel ide költöztünk. Itt jártam iskolába, az általános iskolától az egyetemig. Az volna furcsa, ha nem tudnék tisztességesen magyarul.
– Milyen végzettsége van?
– Közgazdasági. Pénzügyi-számviteli szakon végeztem, ma is ilyen munkakörben dolgozom.
– A szülei is Magyarországon élnek?
– Amikor egyetemista lettem, azt mondták, most már nagylány vagy, tudsz magadra vigyázni, és visszamentek Mongóliába.
– Magyar állampolgár?
– Sajnos nem. Az elutasítást nem kell indokolni, így fellebbezni se lehet ellene.
– Tudom, ismerem az erre vonatkozó szabályokat. Ez egyébként ellentétes az Európai Unió szabályaival: egy államigazgatási határozatot indokolni kell, és biztosítani kell a jogorvoslati lehetőséget. Nem a Fidesz leleménye, így van 1993 óta.
– Én öt évre érvényes tartózkodási engedélyt szoktam kapni. Ha magyar állampolgár lennék, szavazhatnék is, egyéb különbség nemigen van. A férjem viszont tanulmányi vízummal érkezett Magyarországra, számára nem olyan könnyű a tartózkodási engedély megszerzése, pedig októberre babát várunk.
– Beszéljünk a boltról. Mit jelent a az üzlet nevében a Bodio szó?
– Ez a tulajdonos apjának a neve, európai fogalmak szerint a keresztneve. Ő alapította a gyárat, amelyben a kasmír gyapjút előállítják. A tulajdonosok úgy vélték, a kasmír gyapjúból készült ruhákat mindenütt a világon el lehet adni. Csak Oroszországban volt üzletük, meggyőződésük volt azonban, hogy a kasmír gyapjunak Európában is van jövője. Több országban körülnéztek, végül úgy látták, hogy Magyarországon kedvezőek a feltételek.
– Ebben biztos része volt annak is, hogy megtalálták Magát, aki anyanyelvi szinten beszéli az ország nyelvét.
– Köszönöm. Tény, hogy a vállalkozás jól indult. A főnök azt mondta, egy évet ad arra, hogy az üzlet beinduljon, addig lehetünk veszteségesek is. De már az első évet nyereséggel zártuk, ki tudtuk fizetni a havi másfél millió plusz áfa bérleti díjat is. Persze a bolt tatarozásának, berendezésének a költségeit még nem fizettük ki. Aztán egy és negyedévi működés után a Covid miatt be kellett zárnunk az üzletet, tehát a céget még súlyos adósságok terhelik.
– Számos országban bevezették, ha egy cég megtartotta a munkavállalókat, az állam fizette a bérük egy részét.
– Ez nekünk is jól jött volna, de mi kevés alkalmazottal dolgoztunk, a tulajdonos és a tulajdonos felesége is dolgozott a boltban, így a bérköltség viszonylag nem volt magas.
– Úgy gondolják, hogy nem próbálkoznak tovább Magyarországon?
– Ez még nem dőlt el. A tulajdonos és a felesége visszament Mongóliába, de ha itt vége lesz a járványnak, lehet, hogy újra próbálkozunk. De forgalmasabb útvonalon nyitnánk üzletet, például a Váci utcában.
– Nem akarok eltérni az újságírói feladatomtól. De a mi társasházunkban, az utcai fronton OTP fiók működött, amely rövid idő után, jóval a járvány kezdete előtt bezárt. Nagy, kétszintes helyiségről van szó, ott gyönyörű üzletet nyithatnának.
– Köszönöm a javaslatot.
– Én meg köszönöm a beszélgetést..
A vállalkozásoknak, munkahelyeknek már az átmeneti bezárása is súlyos csapást jelentett mind a tulajdonosoknak, mind pedig a munkavállalóknak. Katasztrofálissá azonban ezt a helyzetet az tette, ha a vállalkozások megszűntek, ha végleg elvesztek azok a milliók, amelyeket a tulajdonosok a vállalatok, üzletek, vendéglők létrehozására fordítottak. Ezt látta be a fejlett országok kormányzata és az Európai Bizottság is: jelentős összegekkel támogatták a vállalkozókat és közvetlenül a munkavállalókat is, hogy megelőzzék a munkahelyek megszűnését, pusztulását. Belátták ugyanis, hogy nemcsak az egyes vállalkozóknak, de a nemzetgazdaságnak is többe kerül, ha megszűnt munkahelyeket kell pótolni, mintha megpróbálják átsegíteni a vállalkozásokat és a munkavállalókat a pandemia okozta válság hónapjain.
Az Orbán-kormány ezzel szemben a “munkaalapú társadalom” álságos jelszavával kibújt a segítségnyújtás kormányzati kötelessége alól, s amikor hosszú késlekedés után nyújtott némi segítséget, elégtelen módon tette.
Az atlatszo.hu augusztus 9-én nyújtotta be adatigénylését Belváros-Lipótváros önkormányzatához, de választ augusztus 30-ig sem kapott. Pedig a kérdés egyszerű volt: hány vállalkozás működött a kerületben 2019. december 1-én, hány vállalkozás szűnt meg 2020. január 1-tól 2021. június 30-ig (félévenkénti bontásban), és hány új vállalkozás indult ugyanebben az időszakban. A vállalatok indulását és megszűnését, az önkormányzatnak be kell jelenteni, a válaszok nem tartalmaznak személyes adatokat, tehát percek alatt meg lehet válaszolni őket.
A Ferencvárosi önkormányzat telefon érdeklődés alapján meg is adta a választ, a belvárosinak ez nem sikerült. A válaszból kialakuló kép persze nem tükrözi a teljes valóságot. A vállalatok, mint láttuk, sokszor halogatják a megszűnés bejelentését, ezzel a kérdezőnek tisztában kell lennie. A nem válaszolás viszont – majd látunk rá példát – hagyományos belvárosi szokás.
Érdemes rápillantani, milyen segítséget kaptak a magyar emberek a pandemia hónapjai során, és milyet a németek, a franciák, és Amerikában New York állam lakói.
A magyarok a 2020. március 18-án fennálló hiteltartozásaik megfizetésére a 2020-as év végéig haladékot kaptak. Azóta a hitel-visszafizetési moratóriumot meghosszabbították. A havi törlesztőrészlet nem változhat, tehát a futamidő kitolódik. Az adósnak több kamatot kell fizetnie, mintha nem lett volna járvány.
A járvány idején nem kellett parkolási díjat fizetni, hogy az emberek ne kényszerüljenek a tömegközlekedés igénybe vételére. Ez közlekedési káoszt idézett elő, jelentős jövedelemforrásuktól fosztotta meg az önkormányzatokat, az államháztartásnak viszont semmibe sem került.
A Kormány június 30-ig a turizmus, a vendéglátás, a szórakoztatás, a sport, a kultúra és a személyszállítás területén a munkáltatók járulékfizetési kötelezettségét teljesen elengedte, a munkavállalók esetében nyugdíjjárulékot nem kellett fizetni, és az egészségbiztosítás díja a törvényi minimumra csökkent.
2020. november 11-től a vendéglátás területén azoknak a munkavállalóknak, akik november 30-án még munkaviszonyban voltak, a bérük 50 százalékát az állam átvállalta.
Ez volt a legnagyobb segélycsomag a Szövetségi Köztársaság történetében. Az intézkedések 2020. május 22-én léptek hatályba. Összértékük 353, 3 milliárd Euró. Ehhez a Szövetség (der Bund) 156 milliárd Euró hitelt vesz fel. Az alábbiakban a gazdasági vonatkozású intézkedéseket tekintjük át az interneten olvasható Covid-Hilfe in der Bundesrepublik Deutschland című szócikk alapján.
Rövidített munkaidő (Kurzarbeit) program a tömeges munkanélküliség kialakulásának a megelőzésére: Ha a gazdasági helyzet romlása következtében munkaadónak az alkalmazottak tíz százalékát vagy annál többet el kell bocsátania, megteheti, hogy az alkalmazottakat rövidített munkaidőben foglalkoztatja. Az átlagbér és a rövidített munkaidőre fizetett bér különbözetét a munkaügyi hivatal fizeti. 2020 májusában a kormány felemelte a rövidített munkaidőre fizetett bér összegét, majd 2020 szeptemberétől a rendelkezés hatályát a 2021-es év végéig meghosszabbította.
Németországban a munkanélküli segély a nettó jövedelem 60 százaléka, ha a munkanélkülnek eltartott gyermeke van, 67 százaléka. Az ötvenévesnél fiatalabb munkavállaló, ha a munkanélküliséget megelőző öt évben 24 hónapot dolgozott, a munkanélküli segélyt 12 hónapig kapja.
A járvány kitörésekor megnőtt, majd folyamatosan változott a Szolidaritási Alap szerepe. 2020 szeptember-októberben cask azoknak a kisebb vállalatoknak nyújtott támogatást, amelyek a járvány miatt nem nyitottak ki. Ekkor azok a kis-vendéglők, eszpresszók, amelyek a bevételüknek több mint a felét elvesztették, napi 333 Eurót kaptak. 2020 decemberétől az elmaradt jövedelem pótlására a vállalat nagyságától függetlenül 10 000 Eurót kaptak, vagy a jövedelmük húsz százalékát. A maximális támogatás 200 ezer Euró.
Régóta létezik egy olyan gyakorlat, hogy gazdasági nehézségek idején a munkaadó részmunkaidőben foglalkoztatja a munkavállalót, aki a le nem dolgozott órák arányában munkanélküli segélyt is kap. Ennek a megoldásnak a jelentősége a járvány miatt megnőtt.
A bankok államilag támogatott kölcsönt adtak vállalkozóknak. iIyen esetben a kamatnak két százaléknál kisebbnek kellett lennie. Haladékot adtak a törlesztés befizetésére is. A vállalatok száma 2020-ban, a kárenyhítő intézkedések ellenére az 1987-es szintre esett vissza.
Minden amerikai adófizető, akinek a jövedelme nem érte el az évi 75 ezer dollárt (két kereső esetében a határ 150 ezer dollár volt) kapott egy egyszeri támogatást, fejenként összesen 3200 dollárt 2020 áprilisa és 2021 márciusa között. Ezen túl 6-17 éves gyerekek után is járt plusz adókedvezmény. A medián jövedelem 2020-ban 35 ezer dollár volt (az átlag jövedelem évi 61 ezer dollár), így a lakosság túlnyomó többsége megkapta ezeket a kedvezményeket.
Ezen túl külön támogatást, Covid – munkanélküli segélyt is kiutaltak azoknak, akik a járvány elleni intézkedések miatt vesztették el a munkájukat. 2020. tavaszán a segélyt kiterjesztették a szabadúszókra is – korábban ők nem voltak jogosultak semmiféle munkanélküli segélyre. Egy szabadúszó, akinek az átlagos jövedelme heti 500 dollár volt, 2020-ban plusz 600 dollárt kapott. A 600 dollárt aztán 300-ra csökkentették.
A maximum 20 ezer dolláros kölcsönök egy részét elengedték, ha az adós bizonyította, hogy a kölcsönből fizetést adott önmagának.
New York állam talpra állási segélyt adott a kisvállalkozásoknak (Pandemic small business recovery grant). Ennek keretösszege 800 millió dollár volt, azok a vállalkozások részesülhettek belőle, amelyeknek 2019-ben az évi forgalma 5 000 és 50 000 dollár között volt. Erre a támogatásra az államban 50 ezer kisvállalkozó jelentkezett. Később bővítették a programot, 2021. augusztus 25-e óta egy vállalkozás egészen két ás félmilló dolláros éves forgalomig jogosult a támogatásra, amennyiben legalább 25 % jövedelemkiesést szenvedett el 2020-ban. A támogatás összege a cég éves forgalmának 10 %-a, tehát 2, 5 milliós éves forgalom esetén 250 000 dollár.
Egyéni tulajdonban lévő kisvendéglők, ha 30 napon át veszteségesek voltak, adókedvezményben részesültek.
(Folytatjuk)
Kőszeg Ferenc
Fotók: Szopkó Zita / Átlátszó
Condorcet halála „Soha sehol nem volt olyan politikai rendőrség, sem Ausztriában, sem Oroszországban, mint Franciaországban a Konvent ideje óta. (…)...
„A mai Dunabogdány területén – mondja a Wikipédia – már az őskorban is éltek emberek. Még nem magyarok voltak, nem...
Szokatlan dolog, hogy az atlatszo.hu vendégblogján könyvkritika jelenik meg. Még inkább szokatlan, hogy a könyv néhány hete került ki a...
Tisztelt Miniszterelnök úr! A sajtóból értesültem róla, hogy Ferenc pápa szeptemberi budapesti látogatása során nem kíván Önnel találkozni. Ha Ön...
