Bezárás
pandémia

Mitől védi meg a kínai oltóanyag Orbán Viktort?

„Hazánk nem rés, hanem erős bástya” (Rákosi Mátyás)

„Magyarország erősebb lesz a járvány után, mint a járvány előtt volt” – mondta Orbán Viktor a parlamentben, 2021. február 15-én, napirend előtti felszólalásában. Aznap 13 752-re emelkedett a hivatalosan elismert koronavírus-halottak száma – nyilván az ő haláluk is hozzájárult Magyarország erősödéséhez. Hogyne járult volna hozzá. Az előző nap 46, „többségében idős, krónikus beteg halt meg”. De hiszen hamarosan úgyis meghaltak volna, direkt jó, hogy a járvány besegített. Hazánkban tilos az aktív euthanázia. De ha a beteg a kórházban éhen hal, szomjan hal, mert nincs nővér, aki törődjön vele, és most a járvány miatt a hozzátartozói sem látogathatják – az nem tilos.

 A magunk erejéből

Orbán Viktor napirend előtti felszólalása olyan volt, mint egy vezénylő tábornok győzelmi jelentése. A nehéz helyzetben Magyarország állta a sarat. Nem beszélt azonban arról, hogy milyen támogatást kap az ország „Brüsszeltől”. Nos, az unióhoz való csatlakozástól, azaz 2004-től 2018-ig 13 5oo milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kaptunk, a 2018-as évben 2000 milliárdot. „Magyarország számára kiemelt jelentőséggel bírnak az európai uniós támogatások” – olvassuk az Állami Számvevőszék 2020 áprilisában kiadott jelentésében. Nem esett szó arról sem, hogy az Európai Tanács 2 364,3 milliárd Eurót szán az unió országaiban a járványt követő helyreállításra, és ezen belül arra, hogy segítse az embereket munkahelyük megőrzésében. Pedig a járvány utáni helyreállítás az Orbán-beszéd egyik legfontosabb témája volt.

De ha az uniós tervekről és a hozzájuk kapcsolódó irdatlan pénzösszegekről is szól, (ezekről a tervekről és összegekről bőven lehetett olvasni a közelmúlt sajtójában) akkor kénytelen lett volna Brüsszelről nem, mint mumusról, hanem mint ajándékot hozó jóságos angyalkáról beszélni. Ez pedig nem fér össze a maguk munkájából, a maguk vállalkozói ötletességéből élő magyarok Orbán sugallta képével.

Egyedül vagyunk, egyedül szemben az egész világgal. Senki ne merjen beleszólni, hogy mit csinálunk Brüsszel pénzével.

Medián órabér

„Csökkenő szegénység” mondta Orbán Viktor országunk dicséretére. 2013 és 2019 között a szegénység valóban csökkent. 2019-ben az egy főre számított létminimum havi 101 ezer forint volt, családok esetében egy családtagra számítva havi 81 ezer forint. A Gazdaságkutató Intézet számítása szerint 2019-ben kétmillió ember élt a létminimum szintjén vagy alatta, azaz a lakosság több mint húsz százaléka Ezzel szemben a leggazdagabb 10 százalék rendelkezett a lakosság összjövedelmének 23 százalékával (444. hu  2021. február 17.). 2016-ig a KSH külön közölte a bruttó átlagbér és a bruttó medián jövedelem adatait.

Az átlagbért a valóságos átlagnál magasabbra emeli néhány vezető kiemelkedően magas fizetése. A medián jövedelem számításánál a kalkuláció  eleve az átlagos fizetésű munkavállaló jövedelméből indul ki. A különbség igen jelentős: 2018 első felében a bruttó átlagbér 324 ezer forint volt, a bruttó medián jövedelem 240 ezer forint. (Qubit, 2019. 04. 11.) Órabérben számolva Magyarországon a medián órabér 4,4 Euró, ennél az Európai Unióban csak a bulgáriai és a romániai órabér kevesebb (2,4 illetve 3,7 Euró), ezzel szemben Lengyelországban 5, Szlovákiában pedig 5,6 Euró a medián órabér (Forrás: Eurostat, Qubit.hu 2020. 12. 14.)

A miniszterelnök durván lebarmolta Szabó Tímea képviselő asszonyt, mert az kétségbe vonta Orbán kijelentését, hogy 2020 decemberében két és fél millióan dolgoztak Magyarországon, éppen annyian, mint tizenkét hónappal korábban. Szabó Tímea nagyon óvatosan fogalmazott: a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján 299 ezer álláskeresőről beszélt. 2019 nyarán a négy és fél millió munkavállaló után csak három millió 760 ezer adóbevallás érkezett be a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz; ha ezek a számok valósak, akkor fel kell tételeznünk, hogy 740 ezren feketén dolgoztak.  Kövér László házelnök ezután megvonta a szót a képviselőasszonytól; ebben nincs semmi meglepő: ellenzéki is, nő is, minek beszél az ilyen? Engem az lepett meg, hogy az utána következő Tóth Bertalan képviselő, az MSZP frakcióvezetője nem ajánlott fel három percet a maga felszólalási idejéből, hogy Szabó Tímea befejezhesse félbeszakított beszédét.

Bohóckodás

„Sértőnek érzem sok millió honfitársam számára azt, hogy a nemzeti konzultációt bohóckodásnak minősíti a Jobbik” – mondta az ellenzéki hozzászólásokra adott válaszában Orbán Viktor. Persze a nemzeti konzultációt nemcsak a Jobbik minősíti bohóckodásnak, hanem a kétharmad ország, beleértve részben azokat is,  akik kitöltik a kérdőíveket. Sok millió honfitársunkról pedig aligha lehet szó. Az első országos nemzeti konzultációra 2011 februárjában került sor: a kormány nyolcmillió kérdőívet küldött ki, azaz minden választásra jogosult kapott kérdőívet. Fontos érv volt a nemzeti konzultáció mellett, egy népszavazáson csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni, a kérdőív viszont lehetővé teszi, hogy az emberek kérdéskörönként válasszanak különböző lehetőségek között. A nyolc millió kérdőívből a kormány tájékoztatása szerint 920 ezer érkezett vissza, azaz a megkérdezettek 11, 5 százaléka válaszolt. Pedig ennek az első nemzeti konzultációnak a kérdéseit meg lehetett válaszolni. Csak arról nem született jogszabály, kötelezi-e az országgyűlést bármire is a konzultáció eredménye? Egyáltalán: mitől válnak a válaszok érvényessé? Ki számolja meg a beérkezett kérdőíveket, hol kell közzétenni, hogy oszlottak meg az egyes kérdésekre adott válaszok?

„Most tudomásul kell vennünk, hogy az emberek azt mondták, hogy egy ember – egy szavazat, és családi alapon plusz egy szavazatot nem akarnak adni a családoknak” –mondta Orbán Viktor az első nemzeti konzultáció eredményéről a MTV Az Este című műsorában, 2011. március 28-án. Azt viszont örömmel üdvözölte, hogy a többség helyeselte a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés fenntartását. De mit jelent ebben az esetben a többség? A 11 és fél százalék többségét, 6-11 százalékát. 2019-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, huszonöt év elteltével a bíróság köteles felülvizsgálni, indokolt-e, hogy az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt személy továbbra is börtönben maradjon. Szó sincs róla, hogy az elítéltet szabadon kell bocsátani. A felülvizsgálatnak azonban érdeminek kell lennie, akármi volt is a nemzeti konzultáció 920 ezer résztvevőjének a többségi álláspontja. De ugyanez lett volna a döntés, ha a tényleges életfogytiglanit valóságos népszavazás iktatja törvénybe.

A nemzeti konzultáció eszméje Horn Gyulától ered. A nevet persze nem ő találta ki, az megmaradhat Orbán Viktor (vagy Habony Árpád ) leleménye. De ő találta ki azt, hogy a kormány számára kedves ügyeket népakarattá lehet stilizálni, akkor is, ha a választópolgárok többsége nem támogatja. Horn Gyulának fontos volt, hogy bizonyítsa: vezetése alatt Magyarország népe lelkesen csatlakozik a NATO-hoz; fontos volt azért, mert az állampárt külpolitikájának egyik iránytójaként, hivatalból volt ellensége a NATO-nak. Ugyanakkor reálpolitikus volt, és tudta, hét évvel azután, hogy Magyarország kiszabadult a Varsói Szerződés kötelékéből, az „embereknek” nem olyan sürgős, hogy az ország egy újabb katonai szövetség tagja legyen.

A népszavazás körüli napokban egy szobafestő dolgozott nálunk. Váratlanul megkérdezte: – Mondja, Kőszeg úr, muszáj nekünk mindig valahová csapódni? Horn Gyula pontosan érzékelte ezt a hangulatot. Kezdeményezésére az MSZP-SZDSZ kétharmad módosította a törvényt; az új jogszabály szerint ahhoz, hogy a „nép” kötelezze valamire az országgyűlést, nem szükséges, hogy a szavazáson a jogosultaknak legalább a fele részt vegyen. Elég ahhoz a negyede is, ha azok egyformán szavaznak. Ilyen népszavazás révén lett Magyarország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak. Valójában egyik tagságnak sem volt feltétele a népszavazás; a NATO népszavazás egyetlen célja az volt, hogy tovább fényezze Horn Gyula rendszerváltó dicsőségét.

Az új Alaptörvény ebben az egy kérdésben – el kell ismerni – helyreállította a normális helyzetet: az ügydöntő népszavazás érvényességének feltétele, hogy azon a választásra jogosultaknak a fele plusz egy fő részt vegyen. Felteszem, a Fidesz szellemi műhelyeiben hosszan fontolgatták-latolgatták, hogyan legyen megfogalmazva a népszavazás kérdése, hogy a Fidesz semmiképpen ne veszíthessen. Az óvatosság indokolt volt, hiszen a határon túli magyarok kettős állampolgárságának ügyében, amelyet a Fidesz propaganda nemzeti sorskérdésnek igyekezett beálltani, a részvétel 2004. december 5-én csupán 37 és fél százalék volt, a két ellentétes  álláspont közül –legyen illetve ne legyen kettős állampolgárság – egyik sem kapta meg a horni 25 százalékot sem.

A felsülést persze a Fidesz a „baloldali”  pártok nemzetvesztő propagandájának számlájára írta, és kormányra kerülésekor nyomban törvénybe iktatta a határon túli magyarok kedvezményes honosítását, noha ezt 2004-ben a szavazásra jogosultak negyede sem támogatta. Ez a döntés jól mutatja, mennyit számít Orbánnak a nép véleménye. 

2016-ban itt volt a lehetőség, hogy Orbán idegengyűlölő politikája a kormány-kezdeményezte népszavazáson történelmi győzelmet arasson. Az előző évben a pályaudvarokon éjszakázó, az országutakon vonuló menekültek, a kormánysajtó rémmeséi a gyilkos migránsokról, akik Nyugat-Európa nagyvárosait félelmetes gengsztertanyákká változtatták – kelthettek volna riadalmat. De nem keltettek, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy a kormány elvárta volna. Ráadásul a népszavazási kérdés is úgy volt megfogalmazva, hogy épelméjű ember nem szavazhatott rá igennel („Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”)

A nem mellett kampányolt az összes jobboldali civil szervezet, számos vallási vezető, és egy sor határon túli magyar szervezet.   A kampányköltséget 15-17 milliárd forintra becsülték. Orbánék persze hatalmas győzelemként ünnepelték a népszavazás eredményét, hiszen 3 millió 362 ezer szavazó mondott nemet a betelepítési kvótákra, amelyeket ténylegesen senki sem akart és nem is tudott volna Magyarországra kényszeríteni. De a távolmaradók és az érvénytelenül szavazók száma (4 millió 854 ezer) kis híján másfél millióval haladta meg a nemmel szavazókét.

Meg lehet jósolni: amíg Orbán Viktor kormányon van, nem lesz több népszavazás Magyarországon.

Hét kérdés a semmiről

Az újra indításról szóló nemzeti konzultáció hét kérdése arról érdeklődik, hogy a válaszoló lépésről lépésre oldaná-e fel a korlátozó intézkedéseket, vagy a járvány végén, egyszerre. Az első lépések között újra kell-e indítani az éttermeket, szállodákat, uszodákat és sportlétesítményeket, lehetővé kell-e tenni a színházak, koncertek, sportesemények látogatását? Ezek fontos kérdések, de a megkérdezett nem tud válaszolni rájuk, mert nincs birtokában a szükséges információknak, és végképp nem tudhatja, milyen lesz a helyzet akkor, amikorra a kérdéseket feldolgozzák.

A jelen pillanatban a járvány dinamikusan változik, új mutációk jelennek meg, nő a fertőzöttek száma. Február 25-i hír, hogy az orosz és a kínai vakcinával történt oltást Lengyelország nem ismeri el védettséget biztosító oltásként. Vannak, akik azt javasolják, hogy Magyarország területére csak olyan külföldiek léphessenek be, akiket beoltottak, vagy rendelkeznek védettségi igazolvánnyal. Ön egyetért ezzel?  – így hangzik  a nemzeti konzultáció utolsó kérdése. De vajon tudhatom, milyen oltások léteznek a világon, és melyiknek milyen a hatékonysága? Meglehet, hogy a lengyelek sem csupán politikai okból vonták meg a bizalmukat az orosz és a kínai vakcinától. Ha Orbán ismét találkozni akar Mateusz Morawieckivel, esetleg be sem engedik be Lengyelországba.

És mi van, ha az Európai Unió illetékes szerve úgy dönt, hogy a Sinopharm oltóanyaga nyújtotta védettséget nem ismerik el elégségesnek?

Egyetlen kérdés van, amelyre nyugodt szívvel válaszolnék: enyhítsék-e az este nyolc óra utáni kijárási tilalmat? Úgy vélem, enyhítsék, sőt szüntessék meg. Egész nap ki lehet járni, az ablakom előtt két építkezés folyik, a munkások közül senki sem hord maszkot – miért pont az esti-éjszakai kijárási fokozná a fertőzésveszélyt? A tilalom csak arra jó, hogy hogy az operatív törzs heti beszámolója során az újabb megbetegedésekről és az újabb elhalálozásokról szóló tisztifőorvosi jelentés mellett megszólaló rendőrezredesek valami sikerről is beszámolhassanak: rendőreink az elmúlt héten a kijárási tilalom illetve a maszkviselés szabályai megszegése miatt 472 esetben indítottak szabálysértési eljárást. Jó hogy ilyen járványos időben is akadnak jó hírek.

A február 23-i kormányzati jelentés szerint Magyarország az Európai Unióban gyártott oltóanyagból 9 millió 868 855 személy beoltására elegendő oltóanyagot kötött le. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2021. februári adata szerint Magyarország népessége 9,7 millió fő, tehát a fentebb jelzett mennyiségből mindenkinek jut, beleértve a csecsemőket, sőt a 200 ezer hazánkban élő külföldit is. Közben persze tudjuk, hogy a lakosság nem elhanyagolható része semmiféle oltást nem akar elfogadni.

Mi indokolta tehát, hogy az EU-ból származó oltóanyag mellé a kormány egymillió ember számára rendelt oltóanyagot Oroszországból, és két és fél millió számára Kínából?

Hiszen a kínai vakcina drágább is, mint az európai, és a korábbi híradások szerint hatvan éven felülieknek nem tanácsos beadni. Az indokolás az, hogy az oltóanyag szállítása az EU-ból akadozik, a nagy gyógyszergyártók nem bírják teljesíteni a rendeléseket. Csakhogy az Európai Bizottság január 19-én közleményben szólította fel a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az oltási programjukat. A Bizottság magyarul is olvasható honlapja szerint a 80 éven felüliek 80 százaléka márciusban megkapja az oltást, a nyár folyamán pedig az unió teljes felnőtt lakosságának 70 százalékát beoltják, és akkor létrejön a nyájimmunitás, a járvány terjedése megáll.

Persze erre lehet azt felelni, hogy hiszi a piszi. Csakhogy  a sajtó arról is hírt ad, hogy Oroszországban sokan kifogásolják, miért szállít Oroszország vakcinát külföldre, amikor az oroszoknak még csak egy töredékét oltották be. Nem tudok róla, volt-e erre Szijjártó Péternek bármiféle válasza.

Az Európai Unió – mint a fentebb említett honlapon olvasható – szélesebb körben állapítja meg az “oltakozás” kedvezményezettjeit, mint a magyar kormányzat. A magyar szabályozás az egészségügyi dolgozókat, az idősotthonok lakóit, a velük foglalkozó szociális munkásokat, a hatvan éven felülieket, a krónikus betegeket  részesíti előnyben az oltási sorrend megállapításánál.  Az EU ehhez hozzáveszi azokat a munkavállalókat, akik a munkájuk jellege miatt nem tudnak ügyelni a távolságtartásra, továbbá a szociálisan hátrányos helyzetűeket, azaz például a hajléktalanokat, akik a kijárási tilalom miatt kénytelenek voltak behúzódni a hajléktalan-szállásokra, sőt az elítélteket is.

Létrejött azonban egy orvoscsoport, amely nemcsak az idősotthonokat tekintette bentlakásos szociális intézménynek, hanem a hajléktalan szállásokat is. Rendetlenség enyhítette abszolutizmus jut eszembe Viktor Adlernek, az osztrák szociáldemokrata párt egyik alapítójának a híres mondása, a 19. század végi osztrák közállapotokról, bár tudom, hogy a rendetlenség (az eredetiben: Schlamperei) nemcsak enyhíti, de kíméletlenebbé is teheti az önkényuralmat.

Itt azonban az enyhítés dominál, barátaim értesítenek, hogy a maradék vakcinából engem is beoltanak. Csak 82 éves vagyok, tudom, hogy a körzeti orvosnak 105 éves betege is van, de elfogadom a kivételezést. Kicsi ország, rokon ország cseng a fülembe Móricz Zsigmond Rokonok című regényének a híres mondata, régóta hajlok rá, hogy ezt a művet tekintsem a legjobb magyar regénynek. És valóban, az oltóponton ismerősökkel találkozom, minden gyorsan, olajozottan zajlik, amabilis, azaz baráti, szeretetteljes légkör.

Elégedett vagyok, pedig a facebookon olvasom a háziorvosok panaszait,  nincs segítségük, nekik kell intézni az adminisztrációt, nekik kell felhívni a beoltandókat, és nekik kell a saját hűtőládájukkal bemenni az elosztóhelyre az oltóanyagért. Számukra a slamposság csak durvábbá teszi az önkényuralmat.

Mao Ce-tung bölcsessége Orbán Viktor szolgálatában

A veszélyhelyzet, amely a kormány számára különleges felhatalmazást biztosít, akár a következő választásig is kitarthat, írtam tavaly márciusban. Sokan megróttak: a választásig még két év van hátra, addig nem tarthat a veszélyhelyzet. Nekik lett igazuk: a veszélyhelyzet márciustól júniusig tartott.

Csakhogy a veszélyhelyzet megszűnéséről rendelkező 410 szakaszt magába foglaló 2020. évi LVIII. törvény nem szüntette meg, hanem hatalmassá bővítette a veszélyhelyzet különleges felhatalmazásait.

Ez új értelmet adhat a keleti vakcinák behozatalának. Irántuk, főként a kínai oltóanyag iránt igen nagy a bizalmatlanság: a facebook bejegyzések tanúsága szerint az oltásra érkezők zsinórban utasítják vissza a kínai vakcinát. A közegek pedig nem erősködnek, ha nem, nem, ez egy szabad ország. Akinek nem kell a kínai oltás, elmehet, a sor végére kerül, majd akkor kapja meg az oltást, amikor már van európai oltóanyag, és amikor ismét rákerül a sor.

Így persze a nyájimmunitás nem jön létre késő ősz előtt, de az sem kizárt, hogy a korlátozó intézkedések a jövő évig kitartanak. Márpedig az ellenzék augusztusra tervezi az előválasztást. 2019-ben kiderült, milyen mozgósító ereje van az előválasztásnak. De ha nem lehet gyűléseket tartan, ha nem lehet sátrakat felállítani, ahol az emberek szavazhatnak, melyik ellenzéki jelöltet akarják képviselőjüknek, melyik lehetséges miniszterelnökjelöltet támogatják, akkor oda az előválasztás mozgósító ereje.

Ez az egyik lehetséges értelme a kínai vakcinának. Orbán Viktor annyira belészeretett, hogy még saját magát is hajlandó beoltatni a Sinopharm vakcinájával. Hogyne szeretett volna bele? Őt nem a koronavírustól védi, hanem attól, hogy Magyarország következő miniszterelnökét Orbán Viktor helyett, Márki-Zay Péternek hívják, vagy Karácsony Gergelynek.

Kőszeg Ferenc

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak! Adószámunk 18516641-1-42, kattints ide a letölthető nyilatkozatért.