Kőszeg Ferenc

"mikor Bem észrevette az oroszokat a nagyító üvegen át..."

sajtószabadság

Ahol cenzúra van, ott előbb-utóbb szamizdat is lesz – a Beszélő után itt a Nyomtass Te is!

„A mai Dunabogdány területén – mondja a Wikipédia – már az őskorban is éltek emberek. Még nem magyarok voltak, nem is németek, de bizonyosan emberek: edénytöredékek, ékszerek maradtak utánuk a föld alatt. Aztán jöttek rómaiak, hunok, avarok, szlávok, magyarok, németek. „1981 és 1986 között – mondja ugyancsak a Wikipédia – Orosz István és a felesége dunabogdányi házukban titokban nyomtatták a Beszélő című szamizdat újságot.” A házon – Táncsics Mihály út 37. – emléktábla hirdeti, hogy itt sokszorosították a Beszélőt; bár az utcanév és az illegális nyomda helyszíne véletlen, mégis jelképes, hogy a cenzúrát elutasító folyóiratot éppen egy olyan utcában sokszorosították, amely a nevét a cenzúra elszánt ellenzőjéről kapta. Kérdés, meddig viselhetik még utcák Magyarországon Táncsics vagy Dózsa nevét.

Nyolcvan példány helyett kétezer

Orosz István, a Beszélő nyomdásza, továbbá esszéista, fordító, 2012. április 29-én halt meg. 1985-től Angliában élt, 1993-94-ben a hetilapként megjelenő Beszélő londoni tudósítója volt, ebben az időszakban írta meg kétrészes emlékezésben, hogyan lett a szamizdat folyóirat nyomdásza (Beszélő, 1993. július 10. és 17.) Ekkoriban már létezett géppel sokszorosított szamizdat, a Kelet-Európai Figyelő a szovjet tömbhöz tartozó országokban – mindenekelőtt Lengyelországban – született rendszerkritikus írásokat mutatott be. Kenedi János Profil című gyűjteménye olyan írásokat tartalmazott, amelyeket különböző szerkesztőségek azzal a „magyarázattal” utasítottak vissza, hogy „nem illik a lap profiljába”. Kovács András körkérdése arra keresett választ, mit jelent a marxizmus a szerzők, jobbára hajdani marxisták számára a „létező szocializmus” negyedik évtizedében.

Az írógéppel sokszorosított írások példányszáma nemigen haladta meg a nyolcvanat, tehát nem léphette túl az ellenzéki értelmiség körének a határait.

Nyilvánvaló volt, hogy más, hatékonyabb sokszorosító módszert kell használni. Ez azonban sem technikailag, sem tartalmilag nem volt egyszerű feladat. Xerox-gépek akkoriban, 1980 táján Magyarországon még nem léteztek, a kisebb példányszámú iratokat (vállalati rendtartásokat, étlapokat, konferenciaanyagokat) úgynevezett stencilgépekkel sokszorosítottak. Ezeket a masinákat azonban jobban őrizték, mint a cég pénztárát. A gépeket minden vállalatnál csak egy személy kezelhette, az írás eredeti kéziratát és a sokszorosított anyag egy példányát le kellett adni a kerületi rendőrkapitányságon, állami ünnepek (április 4., május 1., november 7.) előtt a gépeket el kellett zárni. De nem volt könnyű a sokszorosításhoz szükséges papír és festék beszerzése sem.

A tartalmi kérdés az volt, van-e az ellenzéknek olyan mondanivalója, amellyel ki lehet állni a szélesebb nyilvánosság elé. Magyarországon voltak egyértelmű tabuk, nem lehetett bírálni a Szovjetuniót, az MSZMP határozatait, de kritikus hangú közgazdasági vagy szociológiai írások megjelenhettek. Ehhez járult, hogy a sokszorosított szamizdat megjelenése nyilvánvalóan lépésváltást jelentett az ellenzék megítélésében: arra lehetett számítani, hogy az állambiztonsági szervezet sokkal agresszívebben fog fellépni az ellenzékkel szemben, mint addig. A Szovjetunióban az ellenzéki csoportok tagjait sokévi kényszermunkára ítélték.

Az első megbeszélés arról, hogy legyen-e nagyobb példányszámban megjelenő szamizdat, inkább nemleges válasszal zárult. Hogy mégis lett, az elsősorban annak köszönhető, hogy Petri György, Nagy Bálint, Szilágyi Sándor nem fogadta el ezt a többségi véleményt, Kis János pedig sikeres lépéseket tett annak érdekében, hogy Franciaországból nem kommunista szakszervezeti aktivisták behozzanak egy stencilgépet Magyarországra. A Beszélő első száma mintha alátámasztotta volna a korábbi aggodalmakat: nem volt elég érdekes ahhoz, hogy igazolja a belé fektetett energiát és kockázatot.

A helyzetet az változtatta meg, a szamizdat jelentőségét az növelte meg, hogy Lengyelországban – akár korábban Magyarországon, majd pedig Csehszlovákiában – ismét katonai erővel vertek le egy nagy társadalmi mozgalmat. Ugyanakkor az is kiderült, hogy Lengyelországban az összecsapás nem a pártállam egyértelmű győzelmével végződött: sejthető volt, hogy megkezdődött a szovjet rendszer bomlása. A társadalmat pedig érdekelni kezdte, hogy ebben a helyzetben mit tesz, mit javasol a rendszer ellenzéke.

A Beszélő ugyan csak 1500-2000 példányban jelent meg, de új számait részletesen ismertette a Szabad Európa, és ezeket az ismertetéseket – A Holnap hullámhosszán – több százezer, olykor egymilliónál is több ember hallgatta.   

Ezt a készülődő nyugtalanságot érzékelték már 1980 táján Orosz István, Békés Erzsébet és társaik, akik általában négy-nyolc évvel fiatalabbak voltak, mint a demokratikus ellenzék ismert személyei. Harminc alatt négy-nyolc év korkülönbség sokat számít. Az Orosz-Békés házaspár, együtt a Kovács Sándor-Riba Anikó házaspárral már azzal a határozott szándékkal nézték ki és vásárolták meg a dunabogdányi házat, hogy ott rendezik be a szamizdat nyomdáját. Pedig akkor még semmi sem volt. Hiszen az elhatározás, hogy legyen sokszorosított szamizdat, csak 1981 februárjában alakult ki, a stencilgépre pedig még hosszabb ideig kellett várni.

Magyar Bálint azonban jó kapcsolatban volt Kis Jánossal is meg Orosz Istvánnal is. Tudta, hogy Kis János úgy véli, itt az idő, hogy Magyarországon is legyen sokszorosított szamizdat, tudta, hogy előbb-utóbb lesz hozzá gép is, és tudta, hogy Orosz Istvánék már rendezik a helyszínt, ahol a még csak álmaikban létező magyar szamizdatot sokszorosítani fogják. A Kelet-Európai Figyelő meggyőzte Orosz Istvánt, hogy a Kis János körül szerveződő szerkesztőség folyóiratát érdemes lesz sokszorosítani. Már csak Magyar Bálint kellett, hogy összehozza őket.

Orosz István és kis csapata 1981-től 1985-ig nyomtatta a Beszélőt a dunabogdányi házban: a szamizdat folyóirat összesen 27 számából 12-t ők állítottak elő. Ez alatt az öt év alatt egyszer sem buktak le, a házban egyszer sem volt házkutatás. Persze lehet képzelegni, hogy a demokratikus ellenzéket Aczél György támogatta, de ezt csak olyanok állítják, akik 1989 előtt visszaköszönni nem mertek, ha egy ellenzékinek számító ismerősük rájuk köszönt az utcán. A magyarázat sokkal egyszerűbb. Orosz István és társai nem jártak ellenzéki házibulikra, a saját nevükön nem publikáltak a szamizdatban. A Beszélő köréből is csak négyen tudtak a nyomdáról. Az állambiztonsági szervezet korántsem volt mindentudó: csak azt tudták, ami nem volt titok, vagy amit óvatlan ellenzékiek elmondtak a lehallgatott lakásukban, vagy elfecsegtek a besúgóknak.

A dunabogdányi házról Horváth József tábornok, a III/III-as csoport főnöke is csak akkor értesült, amikor fölszerelték rá az első emléktáblát.

Beszélő 1981-2012 | Arcanum Digitheca

The largest Hungarian database containing scientific journals, encyclopedias, newpapers and series. Completeness is essential, we digitize every year, every volume, every number and we check page by page the documents. Search these millions of pages and browse the entire table of contents for free. Subcription is necessary to see the documents themselves.

A brit liberális demokraták példája

A szamizdat Beszélő indulásának huszadik évfordulója alkalmából, 2001-ben, Orosz István ismét visszaemlékezett a kezdetekre, Uram, a krumpliszsákért jöttem – volt az emlékezés címe. Ez volt a jelszó, amellyel Kovács Sándornak jelentkeznie kellett  Rákoskeresztúron egy házban,  hogy elhozza az ott rejtegetett kézi hajtású Roneo stencilgépet, amely a magyar szamizdat első sokszorosító masinája volt. Amikor ez az emlékezés 2001 decemberében megjelent a hetilap Beszélő rég megszűnt, a hajdani szamizdat havi folyóiratként jelent meg, én pedig már nem vettem részt a szerkesztésében. Így az évfordulós szám is jóval később került a kezembe, pedig abban Kis János, Szilágyi Sándor, Hodosán Róza, Nagy W. András, Havas Fanny és Fencsik Flóra is írt a Beszélő múltjáról.

Amikor Orosz emlékezését elolvastam, a Beszélő nyomdásza már nem élt, így nem mondhattam meg neki, mennyire egyetértek emlékezése politikai részével, amely nem a Beszélőről szólt, hanem a demokratikus ellenzék, így jelentős mértékben a szamizdatkészítők által létrehozott párt, a Szabad Demokraták Szövetsége politikájáról. „… A négyigenes népszavazáson, illetve Tölgyessy Péter SZDSZ-en belüli politizálásán kívül csak nagyon ritkán tudtam azonosulni az SZDSZ aktuális irányvonalával” – írta Orosz István húsz évvel ezelőtt, hozzátéve, hogy a koalíciót a Horn Gyula fémjelezte szocialistákkal katasztrofális lépésnek tartotta.

Hadd egészítsem ki Orosz értékelését: a koalíció megkötésénél is katasztrofálisabb döntés volt, hogy az SZDSZ 1996 után is benne maradt a koalícióban, majd pedig miután Gyurcsány egyoldalúan felmondta a koalíciót, az SZDSZ bizalmi szavazatával biztosította, hogy Gyurcsány, illetve Bajnai miniszterelnök maradhasson. Ez volt Orbán 2010-es kétharmados győzelmének közvetlen előzménye.

Az 1994-ben megkötött koalíció mellett fontos érv volt, hogy koalíció nélkül az SZDSZ sosem juthatna kormányzati hatalomhoz. Orosz a brit Liberális Demokraták példájával érvelt amellett, hogy egy párt életben maradhat, sőt megtarthatja szavazóit  akkor is, ha hosszú időn át nincs esélye rá, hogy kormányzati pozícióba kerül. Nagy-Britanniában – a választói akaratot erősen torzító választási rendszer következtében –ritkán kerül sor koalíciós kormányzásra, az országot váltakozva kormányozza a két nagy párt.

Az 1981-ben létrejött Liberális Demokraták történetesen 2010 és 2015 között koalícióban kormányoztak a konzervatívokkal, de ezt 2001-ben Orosz István nem sejthette. Ő azzal érvelt, hogy egy párt kormányzati hatalom híján is megtarthatja szavazóit, javaslatai copyright nélkül belekerülhetnek az éppen kormányzó párt programjába, és a hatalomból egy ellenzéki párt az önkormányzatokban megszerzett pozíciói révén is részesülhet. Ezek az előrejelzések igaznak bizonyultak, 2019-ben a Liberális Demokraták a brit parlamenti választáson 3 millió hétszázezer szavazatot kaptak, a szavazatok 11,6 százalékát. Ugyanebben az évben az Európai Parlamentben az Egyesült Királyság 73 helyéből 16-ot szereztek meg a liberálisok.

Még inkább igaznak bizonyult, hogy a két nagy párt mellett a harmadik erő az önkormányzatokban lehet sikeres. A 2020-as választáson a mintegy húszezer önkormányzati helyből 2534 lett a liberálisoké. Ennek az adatnak számunkra, magyar választók számára, a magyar ellenzék számára is van tanulsága. Ha 2022-ben Orbán Viktor netán megőrzi kormányfői pozícióját, 2023-ban az ellenzéknek is megvan rá az esélye, hogy  megtartsa,  sőt megnövelje súlyát a városok vezetésében. Hódmezővásárhely, Budapest példája bizonyítja: a települések képesek lehetnek rá, hogy a kormányzati nyomás ellenére ne a mutyibárók, hanem a lakosság igényei és érdekei szerint irányítsák a várost. „Csupán” két dolog kell hozzá: tisztességes városi vezetők meg az, hogy a tényekről azok is értesüljenek, akiknek nincs rá módjuk, idejük, hogy az interneten böngésszék a híreket. És akik a politikáról szóló írásokat is szeretnék számukra is érthető nyelven olvasni.

Az 1980-as években, amikor a címem, telefonszámom, akár szerkesztőtársaimé, rajta volt a Beszélőn, sokan megkerestek, hogy szeretnének részt venni az ellenzék munkájában, adjak nekik feladatokat. Persze sejtettem, hogy a jelentkezők egy részét az állambiztonsági szervezet küldte, az ügynököknek is, meg az őszinte útkeresőknek is csak azt válaszolhattam: vigyenek el három példányt a Beszélőből vagy más szamizdatból, adják el, és számoljanak el a bevétellel. Vagy: csomagoljanak ruhát, élelmiszert a rászorulóknak, akiknek a Szegényeket Támogató Alap segélycsomagot küld. De láttam rajtuk, nem ilyesmire gondoltak. Röpcédulát osztogattak volna a gyárak kapujában, sztrájkot szerveztek volna a szénbányákban, ahogy a szovjet ifjúsági regényekben olvasták. Ilyen feladatok azonban nem voltak.

Ma sem lennének?

A 21. század szamizdatja

A Dunabogdány Táncsics utca 37-es számú házon az új emléktáblát július 3-án avatták fel. Az új emléktáblát, mert – mint korábban már említettem – van azon a házon egy régi emléktábla is, amelyet még az SZDSZ helyezett el az 1990-es években. Az új emléktáblán egyebek közt ez a szöveg olvasható:

„Az emléktábla állításával tiszteleg a BESZÉLŐ és a SAJTÓSZABADSÁG előtt a Nyomtass TE IS! hetilap és mozgalom.”

Az emléktábla avatása 2021. július 3-án

Amikor 2017-ben a négyoldalas hetilap, a Nyomtass te is! megindult, meg kell vallanom, nem fűztem nagy reményeket a vállalkozáshoz. Pedig 1981-ben, amikor először beszéltünk arról, hogy a demokratikus ellenzéknek gépi eszközökkel sokszorosított lapra van szüksége, az egyik elgondolás az volt, hogy egy viszonylag sűrűn megjelenő, kis terjedelmű kiadvány adjon hírt az ellenzék rendezvényeiről meg persze az ellenzéket ért támadásokról: pénzbírságokról, házkutatásokról. A tervezett szamizdat újságnak ezt a változatát nevezte Szabó Miklós „Ellenzéki Pesti Műsornak”.

Négy évvel ezelőtt mégis ezt gondoltam: igaz, hogy a tömegsajtót, a rádiót és a televíziót a Fidesz szöveggyáraiból kikerülő, szigorúan ellenőrzött hírek dominálják, de azért van ellenzéki napilap, vannak ellenzéki hetilapok, vannak ellenzéki hírportálok, az interneten szaporodnak a tévé módjára működő élő műsorok: ezek több emberhez  juttatják el az igaz híreket, mint ahány olvasóhoz a házilagosan előállított négyoldalas hírlevél eljut. Nem volt igazam. A Nyomtass te is! szerkesztői és a lapot kiadó eDemokrácia Műhely Egyesület pontosan, jól átgondolt módon határozták meg, mit akarnak elérni.

„Célunk – írták – hiteles információk eljuttatása a valós tájékoztatástól elzárt településekre is, ahova jelenleg csak a kormánypropaganda ér el. (…) Jelenlegi legfontosabb célunk, hogy az újságot az ország minden 1000–5000 lakosú kistelepülésén terjeszteni tudjuk, ehhez 3500 aktivista csatlakozására lenne szükség. Számításaink szerint így kb. 2 millió emberhez juthatnának el valós hírek!”

Magyarország lakosságának a többsége a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint kisvárosokban, falvakban él. A Medián 2021. áprilisi közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy ezeken a településeken a legnagyobb a Fidesz előnye: az arány 47:24 százalék; itt a legnagyobb a bizonytalanok aránya is: 21 százalék. A jelenség azért is meglepő, mert épp ettől a rétegtől, amely amúgy is a rendszerváltás legnagyobb vesztese volt, a Fidesz társadalompolitikája a családi adókedvezmény meg a minimálbérnél is rosszabbul fizetett közmunka révén további javakat csoportosított át a NER kedvezményezettjei számára.

Abban minden elemző egyetért, hogy éppen az a réteg a kormányzat által irányított hírforrásokon kívül nem jut hozzá semmilyen információhoz. Azt persze közülük is mindenki tudja, hogy a fizetéséből nem tud megélni. Azt azonban, hogy „Magyarország jobban teljesít” éppen a legszegényebbek közül sokan elhiszik. Kivéve azokat, akiknek a kezébe került a Nyomtass te is! július 6-án megjelent 207-ik száma. Ebből megtudhatják, hogy az Európai Unió országaiban az átlag órabér 28,5 euró, Magyarországon ellenben 9,9 euró. Ennél kisebb órabért az unióban Románia és Bulgária munkavállalói kapnak. A régió országai közül Lengyelországban 11, Szlovákiában 13,4 euró az órabér. A tisztességes reklámszöveg tehát ez volna: Magyarország rosszabbul teljesít. Vagy: Magyarország a harmadik… hátulról.

A Nyomtass te is! kiemelt feladatának tekinti, hogy tájékoztassa az olvasókat a hamarosan esedékes előválasztásról. A június 29-én megjelent különszám közli az előválasztás menetrendjét augusztustól októberig. Persze arra számíthatunk, hogy Orbán különféle ürügyekkel – például a járvány kiújulásának veszélyére hivatkozva – összezavarja az előválasztás menetrendjét. Csakhogy a Nyomtass te is! különkiadása egy-két óra alatt elkészíthető. A módosított előválasztási menetrend tehát még aznap eljuthat a választópolgárokhoz.

A július 3-i emléktábla-avatásra a mai szamizdat és az ó-szamizdat, a negyven éve indult Beszélő jogfolytonossága jegyében került sor. Az avatatáson L. László János, a Nyomtass te is! főszerkesztője, civil szerveződések tapasztalt aktivistája és Haraszti Miklós, a Beszélő egyik alapító szerkesztője beszélt. Én a három évvel ezelőtti gerincműtétem óta nem vezetek: meg kellett kérnem Békés Juditot, hogy érdeklődjön, a táblaavatás résztvevői közül nem vinne-e valaki a kocsiján engem is Dunabogdányba. Hamarosan akadt kocsi, az autóban a vezető és három utas ült: két férfi (az egyikük én voltam) és két középkorú hölgy. Róluk néhány percen belül kiderült, hogy mind a ketten a Nyomtass te is! aktivistái. Heti rendszerességgel járnak el falvakba, postaládákba dobálják be a lap példányait. Közben igyekeznek szert tenni olyan kapcsolatokra, hogy a postaládák meglátogatását helyi aktivistákra bízhassák.

Mint fentebb idéztem: 3500 aktivistára volna szükség, hogy a Nyomtass te is! lapszámaival hétről hétre be lehessen teríteni az ország falvait, kisvárosait.

Ezt már persze a Fidesz sem nézné tétlenül. De ha ma még járnának hozzám ellenzéki feladatot kereső emberek, tudnék nekik megbízást adni. A Szabad Európa rádió Budapesten működő szerkesztősége pedig folytathatná, amit a müncheni szerkesztőség 1982 januárjában kezdett meg: amint a kezükbe került a Beszélő 1981 decemberében megjelent első száma, feldolgozták, felolvasták a cikkeket, műsorokat csináltak belőlük. Így vált a 2000 példányban megjelent Beszélő és nyomában a többi szamizdat, Demszky Hírmondója, Nagy Jenő Demokratája fontos információforrássá az egész ország számára. A Nyomtass te is! akkor sem válik fölöslegessé, ha az ellenzék megnyeri a választásokat. Mert ha a jogállamot netán sikerül is helyreállítani, internetjük attól az alacsony jövedelmű falusi embereknek még nem lesz.

Amikor 1989-ben már nem kellett előzetes engedély ahhoz, hogy újság, könyv megjelenhessen, azaz megszűnt a cenzúra, Konrád György azt tanácsolta, néhány stencilgépet tegyünk el, még szükség lehet rájuk. Én ma egyszerűbb tanácsot adnék azoknak, akik a saját munkájukkal is részt akarnak venni a sajtószabadság fenntartásában: Lépjenek kapcsolatba a Nyomtass te is! szerkesztőségével, töltsék le, nyomtassák ki a lapot, és juttassák el a célközségbe. Szokatlan módon idemásolom az az információt  is, amellyel fel lehet venni a kapcsolatot a szerkesztőséggel.

A szerkesztőség e-mail címe: [email protected]

A jelentkező neve és e-mail címe (kitöltése kötelező):

A megkeresés tárgya:

A jelentkező üzenete:

Próbálják meg, töltsenek le, nyomtassanak ki egy négy oldalas lapszámot, tegyenek be a táskájukba száz példányt, és a kiválasztott célközségben adják oda ott élő ismerőseiknek, barátaiknak, rokonaiknak, illetve dobják be a postaládákba. Majd meglátják, milyen jó érzés, ha sikerült szétosztani a példányokat.

Jobb, mint megírni egy ilyen cikket.

Nyomtass Te is! – Hírek, amelyek eddig nem juthattak el mindenkihez

A Nyomtass te is! pártoktól független közösségi hetilap és mozgalom, amely a hiteles információktól elzárt településekre szeretné eljuttatni a valódi híreket. A lapot bárki letöltheti és terjesztheti a nyomtassteis.hu oldalról. Támogasson minket sokszorosítással, önkéntes lapterjesztéssel vagy pénzadománnyal!

Kőszeg Ferenc

Címlapkép: Emléktáblák a Dunabogdány, Táncsics Mihály u. 37. ház falán

Társadalmi célú hirdetés

Megosztás