Három őrnaszád

A baloldali narratíva 1945 óta Hitler utolsó csatlósaként írja le Magyarország szerepét a 2. világháborúban, az ellentábor (amely szélesebb körű a jobboldali jelzővel leírhatónál) Teleki öngyilkosságára, Horthy kiugrási kísérletére hivatkozva, vagy éppen arra, hogy Magyarországról a német megszállásig nem volt deportálás, vitatja a megbélyegző kifejezés jogosultságát. Ezzel párhuzamosan létezik egy másik állítás is: a magyarok a szövetségesi hűség jegyében a háború utolsó napjáig harcoltak a győztes szövetségesek ellen. A két állítást együtt fenntartani meglehetősen nehéz, mégis van rá példa bőségesen. Az Új Magyarország egyetlen lapszámában az egyik cikk arról szólt, hogy milyen aljas rágalom Magyarországot utolsó csatlósnak bélyegezni, néhány oldalt előre lapozva magyar katonákról olvashatunk, akik a háború utolsó napjáig harcoltak a győztes szovjet hadsereg ellen.

Az utóbbira példa dr. Csonkaréti Károly, a főképp tengeri és folyami hadviseléssel foglalkozó történész írása az Új Magyarország 1992. szeptember 12-i számában. A cikkből megtudjuk, hogy a dunai őrnaszád ezred három hajója, a Sopron, a Győr és a Kecskemét „még ezen a napon, május 8-án bevetésre indult. Pöchlarnból völgymenetbe fordultak, és 10 óra 20 perckor tüzelőállást foglaltak el három kilométerrel Melk fölött, hogy részt vegyenek a város védelmében. 11 óra 50 perckor azonban távmondatban közölték a fegyverletételt és elrendelték a visszavonulást. Az őrnaszád május 9-én horgonyt vetett Linzben.”  Ekkor Magyarországon már öt hete nem folytak harcok.

Hetvenhét év múltán nincs értelme azon töprengeni, hogy ezek a katonák meg a parancsnokuk a szövetségi hűség példás hősei-e vagy utolsó csatlósok. Élete utolsó napjaiban Hitler még árulással vádolta, és halálra ítélte Himmlert és Göringet, megmérgezte a kutyáját, Éva Braunt, a feleségét, majd főbe lőtte magát. Nem dicsőség és nem gyalázat – groteszk tragédia, hogy kilenc nappal Hitler halála után, távol Magyarországtól még egy végső fegyveres akcióra, hősi halálra készülnek.

Muszáj nekünk mindig…?

Magyarország harminchat éven át – 1955-től 1991-ig volt egy katonai szövetség, a Varsói Szerződés tagja. Ebben a szövetségben a szövetségesi hűség kérdése nemigen vetődött fel. Amikor Magyarország 1956-ban kilépett a Varsói Szerződésből, a forradalmi kormány döntését százak kivégzésével, ezrek bebörtönzésével büntették meg. 1991-ben a Varsói Szerződés megszűnt, az eufóriát azonban hamar riadalom váltotta fel. Mi van, ha Románia meg akarja szerezni az Alföld dél-keleti részét, ahol jelentősebb számban él román nemzetiségű kisebbség? Mi van, ha Jugoszlávia igényt tart Szeged környékére?

Akkor, az 1990-es évek elején, egyáltalán nem volt szó arról, hogy a volt szocialista országok a NATO tagjai lesznek. A demokratikus ellenzék (például Konrád György) a katonai tömbök feloszlatása mellett érvelt. Magyarországon erős volt a semlegesség 56-os hagyománya.

De óvatosságra késztette a nyugati világot az is, ami valójában most következett be: az oroszok tiltakozása az ellen, hogy az atlanti országok körbekerítsék. 1989 februárjában egy konferencián vettem részt Potsdamban, amelyen jelen voltak nyugatnémet politikusok, a választás előtt álló NDK politikusai és civil szervezetek képviselői. Ha jól emlékszem, én kérdeztem meg, most hogy a Varsói Szerződés valószínűleg megszűnik, gondolnak-e arra, hogy szűnjön meg a NATO is, vagy inkább arra gondolnak, hogy a volt szocialista országok is a NATO tagjai lesznek. A Die Zeit nemzetközi ügyekkel foglalkozó kolumnistája azt mondta, a NATO olyan, mint egy előkelő klub: nem szeretnénk se megszüntetni, se kibővíteni. Többen felszólaltak még, politikusok. Nem értettek egyet a újságíró válaszával. Inkább azt mondták: korai még erről beszélni.

Magyarországon az egykori szamizdat Beszélő 1990. január 12-tól legális hetilapként jelent meg. Hamarosan vita indult: Magyarország most semmilyen szövetségi rendszerhez nem tartozik. Mi lesz az ország biztonságával? Mind a vitaindítót, mind a vitazárót Pick Róbert írta (Beszélő 1990. 27. illetve 38. szám). A vitaindító arról szólt, hogy a Für Lajos honvédelmi miniszter jelszava, a „körkörös védelem” semmit nem jelent, Ausztria kivételével valamennyi szomszédos országnak külön-külön is nagyobb a hadereje, mint Magyarországnak. A vitazáró pedig arról, hogy Magyarországnak olyan haderőre lenne szüksége, amely képes az ország területének megvédésére. Ilyen haderőt Magyarország nem tud felállítani. A biztonság  egyetlen garanciája a csatlakozás a NATO-hoz.

1997. július 8-án a volt szocialista országok közül elsőként Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot hívta meg a szervezetbe. A csatlakozásnak nem volt feltétele, hogy a kérelmet népszavazás erősítse meg.

Horn Gyula számára. mint az állampárt egykori vezető funkcionáriusa számára, akinek hivatali kötelessége volt, hogy a Varsói Szerződés érdekeit képviselje az ellenséggel, a NATO-val szemben, fontos volt, hogy úgy vegyen részt a csatlakozási tárgyaláson, mint aki a nép megbízását teljesíti. Csakhogy okos politikusként tudta, hogy a csatlakozás hívei nem kapják meg a szavazásra jogosultak több mint ötven százalékának a szavazatát. Úgy alakította át szabályokat, hogy a szavazatok huszonöt százaléka is elég legyen. Végül a szavazásra jogosultak 41, 49 százaléka szavazott a csatlakozásra igennel, a szavazáson tényegesen részt vevők 85 százaléka. Horn Gyula ezt a számot lobogtatta mindenütt.

A Fidesz alaptörvénye – kivételesen helyesen – előírja: a nép csak akkor dönt a népszavazási kérdés elfogadása mellett, ha az igen szavazatok száma meghaladja a szavazásra jogosultak ötven százalékát. Ha ma lenne népszavazás a NATO csatlakozásról, Magyarország nem lenne a NATO tagja. De nem lenne azért sem, mert a NATO-nak nem kell Orbán Viktor Magyarországa, amelynek kormánya – orosz érdekek szolgálatában –  megvétózza Ukrajna csatlakozását a NATO kíbervédelmi rendszeréhez.

Én egyetlen tisztességes érvet hallottam a NATO csatlakozás ellen. Ismerek egy falusi ezermestert, aki jutányos áron mindenfélét megjavít a ház körül. A NATO-népszavazás előtti napokban elmondta, nem megy el szavazni. Csodálkoztam, megkérdeztem, miért nem. Kérdéssel felelt: – Mondja, Kőszeg úr, muszáj nekünk mindig valahová csapódni? Évtizedeken át kötelező volt elhinni, hogy a Varsói Szerződés a békét védi, a NATO ellenben agresszív katonai szövetség. Ha egy sorkatona a politikai foglalkozáson ezt kétségbe vonó kérdést tett fel, könnyen hadbíróság elé kerülhetett. Nem szeretném, ha a politikai tiszt, aki a kiskatonát hadbíróság elé lökdöste, most a NATO-csatlakozásra szavazna. Ne legyen már olyan könnyű ide-oda forgolódni a damaszkuszi úton.

„Önök lesznek a következők”

A történeti példát azért idéztem, mert Magyarország egyre közelebb kerül ahhoz, hogy miniszterelnökét Putyin leghűségesebb követőjének  nevezzék.

A konzervatív Frankfurter Allgemeine bécsi tudósítója, Stephan Löwenstein szerint Orbán Viktor azzal próbálkozik, hogy semlegesnek mutassa magát és egyúttal  a NATO hű szövetségesének. A háború első napjaiban ez volt Németország álláspontja is, állítja a bécsi tudósító, de Berlin hamar igazodott az atlanti szövetség többi országának az álláspontjához, Orbán ellenben a másik irányba fordult.

Olaf Scholz, a Szövetségi Köztársaság új, szociáldemokrata kancellárja ezer tankelhárító fegyvert és 500 föld-levegő rakétát szállít Ukrajnának. Az orosz támadás egy új korszak jele, mondta a német kancellár. Kötelességünk, hogy segítsük Ukrajnát Putyin támadó hadseregével szemben. Biden katonai segítséget ígért Ukrajnának. A lengyel miniszterelnök, Morawiecki március 1-én szankciókat kért Oroszország ellen. A lengyel vendégek, akik a Civil Összefogás Fórum (CÖF) meghívására jöttek volna Budapestre a március 15-i ünnepségre, lemondták az útjukat, a különvonatot, „amellyel Magyarországra utaztunk volna a Putyin bestiális viselkedése elől menekülő kisgyerekes lengyel anyáknak ajánlottuk fel”. (Átlátszó 2022. március 3.)

Nem jönnek Budapestre a CÖF lengyel barátai, otthon tartottak Békemenetet – Ukrajnáért | atlatszo.hu

„Látni kell, hogy Vlagyimir Putyin tovább akarja fejleszteni agresszív politikáját, az inváziót. Georgiában kezdte, most Ukrajna van soron, a következő célpont a balti államok, Lengyelország, Finnország vagy az (Európai Unió) keleti oldalának más országai lehetnek.

Szijjártó Péter külügyminiszter, aki nemrégiben vette át a Barátság  érdemrendet orosz kollégájától, Lavrovtól, bejelentette, hogy Magyarország nem engedi át a  nyugati fegyverszállítmányokat Ukrajnába; a mai, nagy pontosságú rakétáikkal az oroszok Magyarország területén is megsemmisíthetik a fegyverszállítmányokat, mondta külügyeink vezetője. Lehet, hogy a fiatal külügyminiszter nem hallott arról, hogy Magyarország szabadságharcát kétszer verték le iszonyatos túlerővel támadó orosz csapatok. 1849-ről és az akkori „muszkavezetőkról” csak olvastam. 1956. november 4-ét azonban tizenhét évesen átéltem: az a hajnal rombolta le bennem egyszer s mindenkorra az illúziót, hogy a kommunizmus majd megteremti a szabadság kizsákmányolás-mentes társadalmát.  Ha ukrán lennék, leköpném a magyar külügyminisztert. Az ukrán külügyminiszter, Dmytro Kuleba gondolom, nem szokta leköpni kollegáit. Csak annyit mondott: „Ha Oroszország győz, Önök lesznek a következők.”

„Költészet és valóság”

Orbán pávatánca egyre népszerűtlenebb a civilizált világban. Mindenki látja, hogy a Fidesz-KDNP képviselői Brüsszelben megszavazzák a válaszintézkedéseket az orosz agresszió ellen, de közben  természetesen arról is értesülnek, hogy a kormány irányítása alatt álló hírközlés az orosz állam szövegeivel eteti a magyar közönséget – talán még inkább, mint Kádár idejében. Volodimir Zelenszkij ellenben valóságos sztár a nyugati világban. De még ennél is többet jelent: a múltja alapján nacionalistának és antiszemitának tekintett ukrán társadalom nemzeti hősnek ismeri el az orosz anyanyelvű, zsidó származású elnököt.

Bödőcs for President – Zelenszkij személyében westernhős született

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Kryvoj Ryh-i zsidó hivatalnokcsalád sarja, stand up-komikus, sorozatszínész, utóbbi feladatkörében véletlenségből hatalombakerült elnököt is játszott, majd…

Orbánt ez különösen fájdalmasan  érintheti, hiszen valaha ő is volt nemzeti hős, pontosan 1989. június 16-án, amikor  először mondta ki nagy nyilvánosság előtt, hogy a szovjet csapatoknak el kell hagyniuk Magyarországot, az egykori gyilkosok pedig ne álljanak díszőrséget a forradalom mártírjainak koporsója mellett. Orbán tudja jól, tudja még ma is, hogy ez a fizikai valójában megfoghatatlan elismerés többet ért, mint – Arany János szavával szólva – egész világ ökre.

Vabank 30 éve: Orbán a Műcsarnok lépcsőjén – a Nagy Imre-újratemetés sajtófőnöke voltam

Jubileumi évünk van ismét, 30 év, a múltba révedésnek emlékezetpolitikai komisszárja is van, az ötvenhatos hatvanadik évfordulón jól bevált Schmidt…

Gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy a művészi ábrázolást ne keverjük össze a valósággal: a mesében a gomba elmondja a legkisebb testvérnek, merre vezet az ösvény az aranyhajú királykisasszonyhoz, de az erdőben a legszebb gomba sem fog megszólalni. Egyik versében azt írta Kosztolányi, szeretne beleveszni a végtelen óceánba, de az uszodában megrémül, ha nem ér le a lába a medence aljára. A Zelenszkij-jelenség ezt is megcáfolja. Johnny Weissmüller úszóbajnokból a filmvásznon Tarzan lett, az őserdei Tarzanból azonban aligha lehetett volna úszóbajnok. Zelenszkij ellenben elhagyta a filmstúdiót, megalapította A nép szolgája elnevezésű pártot, és a szavazatok hetven százalékával megnyerte az elnökválasztást. Talán csak arra nem számított, hogy hamarosan hadvezér is lesz.

Ukrajnából, néhány nappal a háború kirobbanása előtt, Münchenbe repült, egy biztonságpolitikai konferenciára: azt kérte a jelenlévő politikusoktól és diplomatáktól, tartsanak ki Ukrajna ügye mellett. Megkérdezték tőle, nem jelentett-e gondot a számára, hogy elhagyta országát, amelyet három oldalról orosz csapatok vesznek körül. Kijevben, felelte az elnök, megreggeliztem, és a vacsorámat is Kijevben fogom elfogyasztani. Putyin és társai azt mondják rólunk, nácik vagyunk – jelentette ki egy másik alkalommal. Ukrajnában nyolcmillió ember adta az életét, hogy legyőzzük a nácizmust. A nagyapám végig a háború alatta a Vörös Hadsereg gyalogságában szolgált, és ezredes volt, amikor meghalt, már a független Ukrajnában. Milyen alapon nevez bennünket Putyin náciknak?

„A XX. század legnagyobb katasztrófája”

Putyin életének legismertebb adata, hogy a szovjet titkosszolgálat, a KGB tisztje volt. 2005-ben meg voltam hívva Varsóba, a Szolidaritás Szakszervezet létrejöttének huszonötödik évfordulója alkalmából  rendezett ünnepi konferenciára. Az egyik felszólaló Szergej Kovaljov volt, az emberi jogokért folytatott küzdelem egyik kezdeményezője, aki sok évet töltött szovjet börtönökben. Mit szólna a világ, ha egy német kancellár azzal dicsekedne, hogy az SS vagy a Gestapo tisztje volt? – kérdezte Kovaljov. – Hány percig maradhatna kancellár a bejelentése után?

Putyint 1999 augusztusában Jelcin elnök javaslatára választotta az állami Duma (az orosz parlament) miniszterelnökké. Több moszkvai bombamerénylet után, amelynek tetteseit azóta sem derítették fel, csecsen terroristákat vádoltak a bombamerényletek elkövetésével. Putyin 1999. október 1-én parancsot adott, hogy a hadsereg egységei lépjék át az Orosz Föderációhoz tartozó, de autonóm csecsen köztársaság határát. 2000. március 26-án Putyint az Orosz Föderáció elnökévé választották.

A főhatalom megszerzése óta Putyin politikájának alapvető törekvése az egykori Szovjetunió és az egykori szovjet befolyási övezet országai kapcsolatainak újjáépítése. Ez a felismerés a legkevésbé sem új.  Brzezinski, Carter nemzetbiztonsági tanácsadója, aki még Brezsnyev életében megmondta, hogy a Szovjetunió a felbomlás felé halad, a Krím-félsziget elfoglalása után, 2014. március 7-én közölt nyilatkozatában „jósolta meg”, hogy Putyin célja a Szovjetunió újjáépítése. A biztonságpolitikus Putyint idézi: Oroszország örökös elnöke szerint a XX. század legnagyobb katasztrófája a Szovjetunió összeomlása volt. Ehhez képest, mondja Brzezinski, Putyin számára  az első világháború, a második világháború, és a hozzá kapcsolódó holocaust kisebb súlyú esemény, mint a gazdaságilag csődbe jutott, súlyos társadalmi meg  nemzeti-nemzetiségi problémákkal terhelt unió felbomlása.

2004 novemberében Putyin Ukrajnában még megelégedett azzal, hogy a választási eredményeket próbálta befolyásolni. Vaskos csalások eredményeként Putyin jelöltjét, Viktor Janukovicsot választották Ukrajna elnökévé. Csakhogy az ukránok nem fogadták el Putyin emberét. Azt tették, ami egy évvel korábban Tbilisziben történt:  a főváros népe hosszú, szünet nélküli tüntetés-sorozattal megakadályozta, hogy a választási eredmények nyilvánvaló meghamisításával újra  „megválasztott” Shevardnadze  elfoglalja elnöki székét, bár az EBESZ megfigyelői óvakodtak attól, hogy kimondják, a kihirdetett eredmény hamis. De a tömegeket nem befolyásolta az EBESZ óvatossága: így lett Grúzia elnöke Szaakashvili.

Ukrajnában az illetékes bíróság mondta ki, hogy Janukovics győzelme hamisításon alapul, meg kell ismételni a választást. Az új választást a másik Viktor, Juscsenko nyerte meg, 2005-től 2010-ig ő volt Ukrajna elnöke. 2008-ban a grúzok elbízták magukat: úgy viselkedtek az autonóm Dél-Oszétiával, ahogy Putyin a csecsen autonómiával. Putyint aligha érdekelte, hogy az oszétoknak más a nyelve, a történelme, de meg akarta büntetni a Nyugat felé orientálódó Grúziát, és orosz csapatokat küldött Dél-Oszétiába.  2008. augusztus 7-én a grúzok vissza akarták foglalni Dél-Oszétiát. A háború egy hétig sem tartott, az orosz csapatok elfoglalták Grúzia nagy részét, aztán kivonultak, de elismerték Dél-Oszétia függetlenségét.

Dél-Oszétiával ellentétben a Krím-félsziget elfoglalásának semmiféle jogalapja nem volt, legfeljebb annyi, hogy a cári idők óta a Krím-félsziget volt a gazdag oroszok kedvenc nyaralóhelye. Itt, II. Miklós az utolsó orosz cár nyaralójában tartották a jaltai konferenciát. Lehet, hogy ezt a hagyományt a világ is elismerte, meg a félszigetet nem is orosz katonák szállták meg, felségjelzést nem viselő katonák voltak, lehet, hogy marslakók, UFO-k vagy Görgényi Péter budapesti főkapitány rendőrei, akikről tudjuk, hogy 2006-ban titokzatos módon mind egyszerre elvesztették az azonosító jelvényüket. Számottevő tiltakozás mindenesetre nem volt.

Ukrajna megtámadásával azonban minden megváltozott. A 44 millió lakosú államot nem sikerült „menetből” elfoglalni, hosszú és szörnyű háború képe bontakozott ki.  A világ közvéleménye meggyőző többséggel fordult Putyin ellen, köztük volt az „irányított demokrácia” olyan kipróbált híve is, mint Erdogan. A török fél-diktátor a harcok szüneteltetésére szólította fel kollégáját, és azt tanácsolta a hadviselő feleknek, nyissanak humanitárius folyosókat, hogy a civil lakosság elhagyhassa a harcok színhelyét.

Az ukránok többet tettek annál, mint hogy nem omlottak össze. A szárazföldi erőik erős ellenállást fejtettek ki, arra késztetve az oroszokat, hogy súlyosan megfizessenek a rosszul szervezett invázióért. Az ukrán légvédelmi rendszer túlélte az orosz bombázást – ez döntő tényező a gyors előremenetel akadályozásában.

Az orosz teljesítmény durván alulmúlta a várakozásokat. Az ukránok nemcsak propaganda- és morális győzelmet arattak, hanem időt is nyertek az európai és amerikai támogatóknak, hogy segélyt küldjenek, és büntető szankciókkal romba döntsék az orosz gazdaságot.  (Világgazdaság, 2022. március 1.)

Oligarcha-vagyonok lefoglalása, SWIFT-kizárás, olajembargó – ezekkel a szankciókkal büntetik Putyint | atlatszo.hu

A SWIFT banki tranzakciós rendszert az uniós államok mellett az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada is működteti – ők már korábban jelezték, hogy Ukrajna megtámadása esetén kezdeményezik, hogy leválasszák róla az orosz pénzintézeteket. A SWIFT a világ legnagyobb nemzetközi átutalási rendszere, világszerte több mint 10 ezer bank használja.

A belarusz katonák tömegesen tagadják meg a harcot, így a hadsereg nem tudja összeállítani azokat a csapásmérő zászlóaljakat, amelyeket eredetileg Ukrajnába akartak átirányítani. Hiába cserélik le a parancsnokokat, az sem hoz eredményt. „Ezekre tekintettel kérem, hogy fogadja el lemondásomat” – írta a honvédelmi miniszternek Viktor Gulevics vezérőrnagy, a belarusz vezérkar főnöke.

Az oroszok – ellentétben például  a németekkel – igyekeznek elkerülni az olyan fegyveres konfliktusokat, amelyekben nem érzik biztosnak a győzelmet. Ha mégis megteszik, az katasztrófához vezet. A japánoktól elszenvedett vereség volt az előzménye az 1905-ös forradalomnak, amely megrendítette a cári rendszert. Az Afganisztánban vívott megnyerhetetlen háború volt a közvetlen előzménye a Szovjetunió széthullásának. Lehet, hogy ez csak afféle kávéházi okoskodás, de tény, hogy Sztálin nem támadta meg a külön úton járó Jugoszláviát, orosz csapatok nem vettek részt a koreai háborúban. 1956-ban Hruscsov elrendelte Magyarország megszállását, 1968-ban Brezsnyev Csehszlovákia megszállása mellett döntött, de a lengyelországi Szolidaritás-mozgalom leverését helyi erőkre bízta, mert tudta, hogy egy orosz-lengyel háború hosszú lenne, kimenetele pedig bizonytalan.

Putyin rápillantott az orosz és az ukrán fegyveres erőkre vonatkozó adatokra, és úgy vélte, ez nem is lesz háború, csak afféle „különleges művelet”. Az már most bizonyos, hogy tévedett. Hogy a tévedésének mi lesz a következménye, azt még nem tudjuk. Lehet a következmény egy sor ukrán város lerombolása, Zelenszkij meggyilkolása, Ukrajna visszagyömöszölése egy szűkített, pravoszláv Szovjetunióba. De a bizakodó lelkekben feldereng: ebbe a kalandba Putyin is belebukhat.

Két hónappal a háború kitörése előtt, a Válasz online felületén publikált cikkében Ablonczy Bálint egy 2016-os amerikai beszélgetést idéz. „Senki sem akar meghalni Dnyipropetrovszkért” – mondta rosszkedvűen egy republikánus felfogású egyetemi oktató. 1939 tavaszán Hitler azt követelte, hogy Danzig (Gdansk) szabad város kerüljön a német kormány fennhatósága alá. Marcel Déat szocialista, később nemzetiszocialista szerző 1939. május 5-én Párizsban publikált cikkében (Mourir pour Danzig?  Meghalni Danzigért?) amellett érvelt, hogy nincs értelme életeket áldozni Hitler követelésének elutasítása kedvéért. Déat véleményével sok, a háború elkerülésében reménykedő értelmiségi egyetértett. A négy hónappal később kitört világháborúnak 51 millió halottja volt.

Putyin azt követeli, hogy a volt szovjet köztársaságok – Ukrajna, Grúzia – ne lehessenek a NATO tagjai, a volt szocialista országok területére ne telepítsenek olyan fegyverrendszereket, amelyek Oroszországot fenyegetik, ezeknek az országoknak a légterét ne őrizzék a NATO – köztük a magyar honvédség – repülőgépei. Az orosz követelésekre, illetve az Ukrajna elleni támadásra adott NATO-válasz (fokozott fegyverkezési program, fegyverszállítás Ukrajnának, az Oroszországot súlyosan érintő gazdasági intézkedések) minden korábbinál keményebb fellépést jelentenek az agresszorral szemben. Ugyanakkor ezek a döntések meg politikai, katonai vezetők (Biden, Stoltenberg) nyilatkozatai egyértelműen tartalmazzák, hogy az orosz-ukrán háborúban a NATO nem vesz részt, minthogy Ukrajna nem tagja a NATO-nak.

Persze, a NATO-tagországok hajdani csúcstalálkozóján kiadott nyilatkozat (Bukarest, 2008. április 3.) egyértelművé tette, hogy a találkozó résztvevői támogatják Ukrajna és Grúzia kérelmét az előkészítő tárgyalások megkezdésére. Csakhogy azóta tizennégy év telt el, de a csatlakozást előkészítő tárgyalások nem kezdődtek meg.

Ebből az is következik, hogy a Fidesz választási propagandájának legerősebb állítása – Márki-Zay Péter magyar katonákat akar harcba küldeni Ukrajnába – hazugság: MZP, bármi legyen is a személyes véleménye, a NATO döntése nélkül miniszterelnökként sem küldhetne katonákat az ukrajnai háborúba. A miniszterelnök-jelölt kizárólag azt mondja, Magyarország egy katonai szövetség tagja, vagyis azt kell tennie, amit a szövetségbe tömörült harminc ország elhatároz. A NATO  tagországai privát háborúkat nem indíthatnak.

A fő szabály az – és ez az egyes országok biztonságának legfontosabb garanciája –, hogy amennyiben bármelyik tagországot támadás éri, valamennyi tagállamnak úgy kell viselkednie, mintha őt magát érte volna támadás. De nem számít, mi az igazság: a Fidesz-rádió és a Fidesz-tévé ezerrel nyomja a hazugságokat, a védtelen tévé-néző, rádió-hallgató pedig, aki a számítógépén filmeket néz, és nem keresgéli az ellenzéki portálokat, elhiszi, amit lát és hall, és elborzad a gondolatra, hogy neki vagy a fiának háborúba kell mennie Ukrajnába, amelyről a háborút megjárt nagyapjától bőségesen hallhatott rémtörténeteket.

Kétkulacsos kormánykommunikáció: a közmédiába is bekerültek az orosz háborús propaganda állításai | atlatszo.hu

A művelődési házban várakozó családok nem tudják mi a következő lépés, volt, akinek csak fél órája volt összekészíteni a csomagját, miután a televízióban meglátta a háború kitöréséről szóló híreket. Helyszíni riport Záhonyból és Beregsurányból.

Jézus példázata

A Fidesz-propaganda kulcselemei sorra összeomlottak. Orbán Viktor a migránsok távoltartójaként és a rezsicsökkentés varázslójaként vált a társadalom nagy részének a szemében országmentő nemzeti hőssé. Csakhogy február 24-étől, az ukrajnai háború első napjától kezdve megindult Ukrajnából a menekültek áradata, velük szemben nem lehetett alkalmazni azt a gyalázatosan embertelen szabályt, amellyel a szíriai háború menekültjeit feltartóztatták a magyar határon: csak az a menekült legális menekült, aki kérelmét hazájában, a magyar külképviseletnél nyújtotta be, és pozitív választ kapott.

1944-es párhuzammal: csak azt a zsidót nem lökjük be a gázkamrába, aki a Gestapótól hoz igazolást, hogy nem kell elgázosítani. Sok pénzért, persze, Rogán Antaltól is lehetett letelepedési kötvényt vásárolni, és akkor az illegális migráns nyomban hasznos bevándorlóvá változott.

A mai helyzetben nem lehet megtenni, hogy az Ukrajnából menekülőket drótkerítés mögé zsúfolják. Annál is kevésbé, mert a menekülők közül senki nem akar Magyarországon maradni, még azok sem, akik korábban kérték és megkapták a magyar állampolgárságot. Orbán Viktor azzal a magyarázattal állt elő, hogy a szíriai menekültek mohamedánok, befogadásuk tehát ellentétes Magyarország 1100 éves keresztény kultúrájával, az ukrán menekültek ellenben keresztények.

Aki ezt a zöldséget előadja vagy elhiszi, az még soha nem vette a kezébe az Evangéliumot. Jézus egyik legismertebb példabeszéde az irgalmas szamaritánusról szól. Egy írástudó megkérdezte Jézust, mi kell ahhoz, hogy elnyerjem az örök életet. Szeretned kell Istent és a felebarátodat, felelte Jézus. De ki a felebarátom, kérdezte az írástudó. Egy ember, felelte Jézus, Jeruzsálemből Jerikó felé tartott. Rablók támadták meg, mindenét elvették és félholtra verték. Egy pap jött arra, látta a földön fekvő embert, de tovább ment. Egy lévita (segédpap) jött arra, de ő is továbbment. Egy szamáriai ember jött arra (a szamáriaiakat akkor a zsidók eretnekeknek tekintették, nem álltak szóba velük), az megállt, bekötözte a sérült sebeit, majd felültette a szamarára, bevitte egy fogadóba, és megígérte a fogadósnak, hogy másnap visszatér és kifizeti a szállásköltséget. Így is tett. Mit gondolsz, kérdezte Jézus az írástudót, hármuk közül ki volt a sebesült felebarátja? Aki irgalmas volt, felelte az írástudó. Menj, felelte Jézus, és cselekedjél te is így.(Lukács evangéliuma, 10, 25-37.)  Kórházak sokasága őrzi az irgalmas szamaritánus emlékét.

Akiknek csak fél órájuk volt összepakolni – menekültek a záhonyi művelődési házban | atlatszo.hu

Csütörtök este nagyobb tömegek érkeztek az éjszakai vonattal, és mivel akkor már sokan nem tudtak továbbmenni, 80 menekültet a polgármester a művelődési házban szállásolt el. Péntek kora este még mindig számos kisgyerekes családot láttunk, körülbelül 40-en éjszakázhattak a művházban, ahová civil adományként érkeztek a matracok.

Aki a rászorulók között a vallásuk, származásuk szerint válogat, nem keresztény. Aki az ukrajnai menekültek közül magyar állampolgár, jól teszi, ha ezt mélyen eltitkolja. Az Európai Unióban ugyanis az a feltételezés, hogy az unió országaiban senkit sem üldöznek olyan okból (származás, vallás, politikai felfogás), amely a menekültstátuszt megalapozná. Aki magyar állampolgár, nem lehet menekült, térjen vissza Magyarországra, menjen állásba, vegyen magának lakást… A rezsicsökkentés szép dolog,  de aki bemegy egy élelmiszerboltba, és látja az árak emelkedését, már nem lesz annyira meghatva a rezsicsökkentéstől.

Mindebből azt gondoltam, hogy az Orbán-propaganda fő állításai elvesztették hitelüket, a farhát hatósági ára kevés ahhoz, hogy Orbán megnyerje a választást. Meg azt gondoltam, ha nekem nem tetszik, hogy miniszterelnökünk annyira jóban van a ma falurossza Putyinnal, az talán a többi embernek sem tetszik. Ráadásul ez a barátság elég egyoldalú. A német nyelvű Wikipedia igen részletes Putyin-cikkében, amelyben Bidentól Macronon át Marine Le Penig mindenféle politikus szerepel, Orbán Viktor neve nem fordul elő.

Tölgyessy Péter több előadásában, nyilatkozatában elmondta, kevés esélyt lát rá, hogy az ellenzéki összefogás legyőzi Orbánt. Orbán hatalmát a nemzetközi helyzet változása rendítheti meg. Most az ukrajnai háborúval ez a változás bekövetkezőben van.

Vajon mit gondol Orbán jövőjéről Tölgyessy Péter most? Tapasztalataim szerint Tölgyessy éppen olyan jól érzékeli a magyar társadalom igényeit, a különböző választói csoportok reményeit, kívánságait, mint Orbán Viktor, de a tudását nem arra használja föl, hogy az orruknál fogva vezesse a választókat, hanem arra, hogy hiteles képet adjon a társadalom állapotáról, kívánságairól. Felhívtam hát Tölgyessyt, hogy megkérdezzem, miként látja az áprilisi választás esélyeit.

Orbán Viktor 11 alkalommal találkozott Putyinnal 2010 óta, legtöbbször Moszkvában | atlatszo.hu

A helyzet meglehetősen kínos, pláne annak fényében, hogy Orbán aláírta a paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó szerződést Putyinnal, és rendszeresen találkozott az orosz elnökkel, hogy az orosz hitelből, orosz cég által megvalósítani szándékozott beruházásról és más együttműködésekről tárgyaljon.

„A kis magyar élet oltalma”

„Nem kétséges – írta válaszában Tölgyessy Péter –, a gyilkos ukrán háború kiváltó oka Vlagyimir Putyin rendszerének logikája. Ez aligha más, mint az ősi moszkvai állam birodalmi gyakorlatának felélesztése. Putyin ismét egyetlen impérium uralma alá akarja vetni a »keleti szláv földeket«, majd befolyása alá vonni környezete összes államát. A tatár pusztítás brutális élménye szerint Oroszország vagy folytonosan terjeszkedő birodalom, vagy külső kizsákmányolás tehetetlen áldozata. Nincs közbülső lehetőség. Az orosz tapasztalat igazsága újfent minden más megfontolást maga alá gyűrt Putyin fegyveres agressziójában. Ám Köztes-Európa valamennyi nemzetének elemi érdeke, hogy ezzel eltökélten szembeszegüljön.

Csakhogy amíg a lengyelek és a baltiak előtörténetük miatt világosan érzik a rendkívüli veszélyt, addig a magyar állampolgári tapasztalat nagyon más. Nálunk a mindenkori elitek évszázada ismétlődően hirdetik az általuk kínált szövetségi rendszer, társadalmi berendezkedés nagyszerűségét. »Bajban van a messzi város, Gyürkőzni kell a Halállal: Gyürkőzz, János, rohanj, János« – írta Ady Endre versében még az első világháború idején.

De remélt sikerek helyett újfent kudarcok, sokszor katasztrófák következtek. A megannyi nemzeti tragédia után nem csoda, ha a magyarokban mélyen rögzült: a nagy távoli célokért súlyos áldozatokat követelő érvelés legtöbbször átverés. Inkább csak magaddal, a családoddal törődj, legfeljebb még a lakóhelyed, a munkád számít.

A miniszterelnök most pontosan erre az élményre alapozza ukrán politikáját. A gáz és a benzin, a kis magyar élet oltalma a lényeg, viszont már a fegyverek átengedése is beláthatatlan fenyegetést hordoz. Az ellenzék távolabbi összefüggésekre hivatkozik. A baloldali progresszió régi szokása szerint, szigorú iskolamesterként lehülyézéssel és körmösosztással próbálja nagy hirtelen felülről átnevelni az embereket. Ami valójában inkább kontraproduktív. Egyelőre leginkább a négyszáz forintos euró híre rontja közvetlenül a hatalom választási esélyeit. De a választásokig a kormányfő ukrán politikája, az állampolgári beállítódások árnyékosabb oldalának újbóli mozgósítása alighanem csupán csak erősíti a hatalom választói támogatottságát. Csakhogy a veszedelmesen újrapolarizálódó nagyvilágban már rövidebb távon is drámai következményekkel járó zsákutcának bizonyulhat az Orbán-rendszer rendje és nyugatellenes irányválasztása.”

Választás egy illiberális demokráciában és az ellenzéki oximoron – Hont András elemzése | atlatszo.hu

Az elmúlt 12 évben számtalanszor hangzott el, hogy Magyarországon valami végérvényesen megváltozott, többek szerint már sem jogállamról, sem demokráciáról nem beszélhetünk. Ehhez képest választások előtt a kihívó pártok úgy vágnak bele a küzdelembe, és a média úgy tudósít ennek eseményeiről, mintha egy „szokványos” többpárti versengés volna, s nehézséget legfeljebb a választási rendszer jelent.

A válasz nem tett bizakodóvá. Orbán jelentős fölénnyel nyerni fog, mondta Tölgyessy. Orbán népszerűségének a Medián által mért emelkedése még a 13. havi nyugdíj, a személyi jövedelemadó visszatérítése, a fizetésemelések örömét tükrözi. A háború ebben a felmérésben még nem volt benne.

Jó jel, hogy az ellenzék szervezetten működik, az orosz nagykövetség elé néhány óra alatt sikerült összerántani a tüntetést, hogy az ellenzéki kampányeseményekről hallgató rádió és televízió helyett a szorgos aktivisták e-mailen, telefonon tájékoztatják a közönséget a rendezvényekről. Márki-Zay pedig fáradhatatlanul járja az országot, elképesztő nyugalommal viseli el a Fidesz ostoba támadásait, de még a DK meg a Jobbik sértődött híveinek bugyuta akadékoskodását is, hogy miképpen kerülhetett ez a gyüttment Márki egyik pillanatról a másikra fölébük.

A jövőnk kulcsa

Az elemzők azt mondják, az ellenfelek fej-fej mellett küzdenek, megjósolni semmit sem lehet, az eredmény majd csak a célfotókból derül ki. Végső harc nincs, legfeljebb együtt a világ végével. De fontos harcok vannak. És ez a mostani harc nagyon fontos: sok-sok évre eldöntheti, merre megy Magyarország.  Orbán most engedélyezte, hogy a NATO fegyveres erőket telepítsen a Dunántúlra. Ez Putyin szemében nagyon rossz pont, de annyi kétszínű döntés után nagyon kevés ahhoz, hogy bizalmat keltsen Orbán és Magyarország iránt.

Pávatánca Orbánt Putyin mellé sodorta, most már oda is van nőve. Valójában azonban Putyinnak se fontos: megbízhatatlan, állhatatlan szövetséges. Kár érte, mert 1989-ben ígéretes politikus volt, akkor Soros is őt tartotta a legtöbbre. Orbán megítélése azonban legyen a jövő történészeinek a dolga.

Számunkra – engedtessék meg, hogy eltulajdonítsuk a Fidesz jelszavát – Magyarország a fontos. Katasztrófa lenne, ha Orbán miatt Magyarország ismét a rossz oldalon állna. A jövő fenyegető katasztrófáit csak akkor kerülhetjük el, ha április 3-án leváltjuk Orbánt. Akkor is nehéz idők következnek, de nem lesznek szégyenteljesek. A menekülőket segítő szervezetek, a menekülőknek szállást adó családok nap mint nap bizonyítják, hogy Orbán uralma nem rontotta meg az országot. Hogy tudunk bátran és emberségesen viselkedni.

Cselekedjünk így április 3-án is.

Kőszeg Ferenc

Címlapfotó: Megrongálódott lakóépületek romjai között tolja kerékpárját egy férfi a délkelet-ukrajnai Mariupolban2022. március 10-én (forrás: MTI/AP/Jevhen Maloletka)

Adj szja 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka! Átlátszónet Alapítvány: 18516641-1-42 from atlatszo.hu on Vimeo.