A legesélyesebb

2021. március 22-én HírHugó feltette a kérdést: Ön szerint ki lenne Orbán Viktor legesélyesebb kihívója? A megkérdezetteknek az ellenzéki pártok, szervezetek vezetői közül kellett választani. A mini közvélemény-kutatást 38 százalékos eredménnyel (793 válasszal) Dobrev Klára nyerte. Utána fej-fej mellett Jakab Péter és Karácsony Gergely végzett 537 illetve 534 szavazattal. Márki-Zay Péter 183 szavazattal (8,8 százalék) teljesen esélytelennek látszott.

HírHugó közvélemény-kutatása akkor elkerülte a figyelmemet. De 2021. április 30-án cikkem jelent meg az atlatszo.hu felületén Orbán Viktor legesélyesebb ellenfele: Kortesbeszéd Márki-Zay Péter ügyében címmel. A megírására két dolog késztetett. Az egyik az volt, hogy újra meg újra bíráló posztokat olvastam Márki-Zay kijelentéseiről. Gyerekbántalmazó, semmiféle közéleti funkciót nem láthat el, írták. Hogy támogathatod MZP-t – kérdezték. – Hiszen migránsellenes. Ezeket a megjegyzéseket sok esetben közeli barátaim, egykori kollégáim írták, akiknek adok a véleményére.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Megnéztem, mit is mondott Márki-Zay. Elmondta, hogy időnként kicsi korukban rávert egyik-másik gyereke fenekére. Nekem csak három gyerekem van, nem hét, mint Márki-Zaynak, világ életemben irtóztam attól, hogy megüssek egy gyereket, mégis vissza kellett emlékeznem: egyszer a fiamat pofoztam meg, úgy nyolc éves lehetett, egyszer pedig egy vendég kislányt. Mindkettőt megbántam, de az, hogy emiatt ne lehetnék országgyűlési képviselő, nem jutott eszembe.

Meg az se, hogy a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal előtt felállított migránsszámláló a polgármester migránsellenességét fejezné ki. Holott nyilvánvaló, a számláló Orbán migránsellenes uszításának álságos voltára utal.

Persze migránskérdésben indokolt volna a pontosabb fogalmazás, egyáltalán nem kellene használni a pejoratív tartalmat kapott migráns szót. A menekülők befogadásának kötelezettségét Magyarország akkor vállalta, amikor 1989-ben – volt kommunista országok közül elsőként – csatlakozott a genfi egyezményhez. Más bevándorlók, letelepülők ügyében pedig „Brüsszelnek” semmiféle elvárása nincs, a bevándorlás-politika az Európai Unióban minden ország belső ügye, nincs ezzel kapcsolatban uniós kötelezettség, legfeljebb a jogállami normák tiszteletben tartása volna kötelező. Nem lenne szabad például az állampolgársági kérelmet az állam szuverenitására hivatkozva indokolás nélkül elutasítani, kizárva így a fellebbezés lehetőségét.

A Fidesz-sajtó nemigen talál fogást Márki-Zayon, megpróbálják ugyan Gyurcsány-klónnak beállítani, de ez még az uszításhoz is kevés, erőtlen. Így aztán kiragadnak a szövegeiből egy-egy mondatot, szándékosan félreértik, aztán felháborodnak rajta. Ebbe olykor a baloldal is belekapaszkodik, együtt hörög a jobboldallal, és újabb érvet fabrikál magának, hogy megsértődhessen, amiért Márki-Zayra kell szavaznia. Én éppen azért álltam Márki-Zay mellé, mert minden megszólalásában a józan, gyakorlatias és – főképp – dogmamentes ítéletalkotást érzékeltem. Magyarország energiaellátásához szükségünk van atomenergiára. A szélenergia hasznosítása hazánkban nem gazdaságos. A nap energiáját ellenben a jelenleginél jóval nagyobb mértékben kell hasznosítani. Persze hogy támogatni kell a kis- és középvállalkozásokat. De ha magyar vállalkozások beszállítóként együttműködnek külföldi óriásvállatokkal, a Mercedesszel, a BMW-vel, miért ne támogassa a magyar állam akár a számunkra is hasznos multikat.

Márki-Zay vallását gyakorló katolikus, nyilvánvaló, hogy elutasítja a terhesség-megszakítást. De Gulyás Márton kérdésére, hogy tiltaná-e az abortuszt, habozás nélkül azt felelte: – Nem. Hiszen ha megválasztják, nem egy vallási közösség vezetője lesz, hanem magyar állampolgároké, akik között különböző vallású, felfogású, származású emberek élnek, köztük fasiszták és kommunisták is. Amíg törvényes keretek között teszik, őket sem lehet eltiltani attól, hogy vallják és hirdessék a nézeteiket. És akkor sem követne el hibát, ha azt vallaná, lélekben miniszterelnöke azoknak a nem magyar állampolgároknak is, akik hagyományaik, nyelvük, kultúrájuk alapján magyarnak vallják magukat, bár az állampolgárságuk román, szlovák, ukrán vagy amerikai.

Két külön világban

Hat hét van hátra a választásokig. A többpárti demokráciák életében minden országgyűlési választás fontos esemény. De vannak helyzetek, amikor a parlamenti választás egyúttal történelmi választás is, amikor a szemben álló politikai erők különböző életmodelleket mutatnak fel a választóknak, az országnak: a visszailleszkedést Nyugat-Európába vagy az eltávolodást Európától, a visszatérést Eurázsiába, ahová a majdnem fél évszázadig tartó szovjet megszállás kényszerítette az országot.

Orbán Viktor a maga módján jó politikus. Tudja, hogy a diktatúrák eszközei, a terror, a cenzúra ellen az emberek előbb-utóbb fellázadnak. Megelégszik azzal, hogy a rádió, a televíziós csatornák többsége, a megyei lapok kizárólag a kormány híreit, a rendszer propagandáját juttatják el a nézőkhöz, hallgatókhoz. Aki nem használja a tájékozódáshoz az internetet, aki nem jut hozzá a csökkenő számú ellenzéki laphoz, másik világot lát maga körül. Nem tud arról, hogy Magyarország az Európai Unió harmadik legszegényebb országa, hogy Magyarországon százezer lakosra számítva kétszer annyi ember hal meg hetvenöt éves kora előtt szívbajban, tüdőbetegségekben, mint Angliában vagy Ausztriában. Hogy a koronavírus járványnak lakosságarányosan Magyarországon volt a legtöbb halálos áldozata.

Sokat hallhatunk arról, hogy „migránsáradat” fenyegeti Magyarországot, de keveset arról, hogy félmillió magyar állampolgár él Nyugat-Európában, és minden hatodik magyar külföldön születik. Az előválasztás két fordulóján nyolcszázezer ember szavazott, a kormánysajtó azonban erről semmit sem írt.  Így jön létre az egyre növekvő távolság a fővárosban, a nagyobb városokban megismerhető valóság meg a kisvárosokban, falvakban megismerhető valóság között.

De persze nem lehet, nem szabad mindent a tájékozatlansággal magyarázni. A jelenlegi adatok szerint az internetsűrűség Magyarországon 80 százalékos. A közmunka enyhítette a falusi nyomort; persze a közmunka Gyurcsány találmánya volt, most azonban aki kap közmunkát, Orbánnak hálás. Az ijesztgetés a migránsokkal ugyancsak hatásos. Az emberek nagy része sosem látott migránst, de annál inkább tart tőlük. És hatékony persze a falu és a város szembeállítása is: a sértődés, hogy a városi ember lenézi a falusit. Az ellenzéki pártoknak a falvakban kevés szervezetük van. Az előválasztás sikere semmit sem mond a választás végeredményéről: az előválasztás az ellenzéken belüli versengés volt. Márki-Zay sikerében a Fidesznek és híveinek semmiféle szerepe nem volt, ezt egybehangzóan állítják, akik a szavazósátrakban ültek.   Hogy MZP-nek a Fidelitás nyert, azt legfeljebb elvakult DK-sok állítják, hogy megmagyarázzák a vereségüket.

2018-ban a Fidesz két millió 824 ezer listás szavazatot kapott, azok a pártok, amelyek most az ellenzéki koalíciót alkotják összesen kétmillió 468 ezret (kerekítve). Ez a 356 ezres szavazatkülönbség persze eléggé jelentős ahhoz képest, hogy a választáson összesen öt és fél millió szavazó vett részt, a jogosultak 70 százaléka, de a mandátumszám különbségét (133 66 ellenében) nem a szavazatmennyiség különbsége okozza, hanem a választási rendszer, amely az egyéni választókerületekben leadott szavazatokat felértékeli a pártokra adott szavazatokkal szemben. Pedig az emberek pártokra szavaznak, a jelölt személyes tulajdonságai ritkán befolyásolják a választópolgárokat olyan mértékben, hogy a rokonszenves jelölt kedvéért a pártjuk ellen szavazzanak. A 2018-as eredmények alapján megállapítható, hogy a 106 választókerületből hol nyert nagy fölénnyel Fidesz, és hol nyert volna a mostani ellenzék, ha már akkor létrejön a közös lista.

A 2018-as számok alapján az Átlátszó munkatársai három csoportba sorolták az ország 106 választókerületét. Eszerint negyven választókerületben a Fidesz látványos fölénnyel győzött, negyven választókerületben az ellenzék győzött volna, ha már akkor létrejön a jelenlegi összefogás, huszonhat kerületben viszont olyan kicsi volt a különbség akár a Fidesz, akár az ellenzék javára, hogy abból nem lehet következtetni az áprilisi választás eredményére. Ezeket a kerületeket nevezték a tanulmány szerzői Csatatér kerületeknek: ezen a huszonhat csatatéren dől el, melyik oldal nyeri a választást.

Ezen a 26 helyen dőlhet el a jövő évi választás – térképen az egyéni választókerületek erőviszonyai | atlatszo.hu

Múlt hét hétfőtől lehet regisztrálni az előválasztáson indulni szándékozó ellenzéki politikusoknak. A jelöltjelöltek e-mailben jelezhetik indulási szándékukat az illetékes bizottságnak. A jelentkezési határidő augusztus 15-én, vasárnap éjfélkor jár le, és ezt követően kezdődik az aláírásgyűjtés, amely szeptember 6-án ér véget. A voksolást és a miniszterelnök-jelölti választás első fordulóját szeptember 18 és szeptember 26.

Én nem voltam ilyen nagyra látó. A hvg-ben, 2018. április 12-i cikkemben csak azt írtam, ha azokban a választókerületekben, ahol a Fidesz jelöltje nem érte el az ötven százalékot, az ellenzéki jelöltek visszalépnek a legesélyesebb javára, huszonnégy rendszerváltó került volna be a parlamentbe. És ha nem huszonnégy, tíz akkor is. Az ellenzék se így, se úgy nem nyert volna, de a Fidesz távol került volna a harmadik kétharmados többségétől.

Az összefogás jelszava már a 2014-es választáson megjelent, majd Gulyás Márton kezdeményezéseként vált ismertté 2017 tavaszán. Végül azonban Orbán Viktor harmadik fölényes győzelme ébresztette rá az ellenzék pártjait, politikusait és a közvéleményt, hogy az ellenzék széleskörű, a baloldal-jobboldal ellentétét áthidaló összefogás nélkül lehetetlen legyőzni Orbán eggyé fonódott dupla pártját. Az összefogásra gyakorlati példát Márki-Zay Péter adott, akit 2018. március 3-án a baloldali pártok és a Jobbik támogatásával választottak meg a fideszes fellegvárnak számító Hódmezővásárhely polgármesterévé. A győztes polgármester kezdeményezésére jött létre 2018. november 10-én a Mindenki Magyarországa Mozgalom azzal a céllal, hogy a 2022-es választáson a kormányváltásra törekvő pártok és civil szervezetek együttesen álljanak szembe az országgyűlést 2010 óta uraló Fidesz-KDNP pártszövetséggel. Az összefogás erejét a gyakorlatban a 2019. október 13-i önkormányzati választás mutatta meg, amikor a fővárosban, tizennégy budapesti kerületben és számos megyeszékhelyen és további nagyobb városokban az összefogott ellenzék legyőzte a Fideszt. Az igazi – történelmi jelentőségű – erőpróba azonban április 3-án lesz.

Esélyek

Magyari Péter az ellenzék szempontjából pesszimista előrejelzést tett közzé a 444. hu február 14-i számában. A „csataterek” közül tíz kerület helyzetét értékelte, figyelembe véve olyan ellentétes tényeket is, mint az, hogy az ősfideszes Debrecenben Kósa Lajos népszerűsége a csengeri örökösnővel kapcsolatos ügy nyomán erősen megkopott, ugyanakkor azonban az önkormányzati választáson valamennyi önkormányzati kerületben a fideszes jelölt győzött. Az újságíró utánanézett annak is, hogy a jelöltnek hány követője van a Facebookon, hiszen a követők száma többnyire jelzi a facebook-szerző népszerűségét is. Az ellenzék számára nem jó jel, hogy például Egerben a fideszes Pajtók Gábornak 3700, az ellenzéki Berecz Mátyásnak 696, Ózdon a Fideszes Ríz Gábornak 6900, az ellenzéki Kiss Sándornak, Ózd egykori alpolgármesterének mindössze 161 követője van.  A leírások alapján én a tíz választókerületből egyben láttam ellenzéki győzelem esélyét, Magyari Péter ellenben úgy látja, az ellenzéknek a tíz választókerület többségében nyernie kellene, hogy megnyerje a választást.

Óvatosan bizakodó Sanyó Ádám elemző, bár a Jelennek adott február 2-i interjúban azt mondta, 2018-hoz képest valamelyest nőtt a Fidesz szavazóinak száma. Január végi becslés szerint a Fidesznek  kétmillió 650 ezer szavazója van, az ellenzéknek két és fél millió  A billegő választókerületek közül ő is Eger és Ózd példáját hozta fel: ebben a két billegő városban ma a Fidesznek van jobb esélye a választási győzelemre. Ugyanakkor erősen hangsúlyozta, hogy nagyon sok múlik a kampányon. A választás végeredménye – mondta Sanyó Ádám – „a mozgósításon múlik, azon, hogy ne menjen el annyi Fidesz-szavazó, viszont az ellenzék kicsivel többet tudjon a sajátjából az urnákhoz vinni”.

Az oknyomozó újságírókkal, a választás-elemző szakértővel szemben az egyre nagyobb számú közvélemény-kutató intézet – néhány kivételtől eltekintve – teljesen téves eredményeket tesz közzé, és ezzel esetleg a választás eredményét is befolyásolja. Ennek sok esetben egyszerűen az az oka, hogy a kutatást az érintett párt vagy a jelölt rendeli meg, így az eredmény nem a közvélemény álláspontját tükrözi, hanem a megrendelő propagandacéljait szolgálja. Ki lehet mondani, az a közvélemény-kutató, amelyik az érdekelt megrendelése alapján vállal kutatást, nem érdemli meg, hogy bárki komolyan vegye.

A másik hibaforrás a politikai elfogultság: a rokonszenv is, meg a félelem is a későbbi tényszámok fölé emelheti az előzetesen becsült eredményt. Érdemes ebből a szempontból szemügyre venni négy közvélemény-kutató előre-jelzését, mi lesz a 2018-as országgyűlési választás listás eredménye. (Ennél a választásnál nem voltak nagy meglepetések, nem is számított rájuk senki. A kis különbségek mégis sokatmondóak.)

A listás eredmény előrejelzése 2018-ban (százalék)

A Századvég és a Nézőpont a valóságosnál kissé magasabbra teszi a Fidesz várható eredményét, alulértékeli a Jobbik eredményét. A Republik alábecsüli a Fideszt, a valóságosnál jobb eredményt vár az MSZP-től. A valóságos eredményeket ezúttal is leginkább a Medián közelítette meg.

Az előválasztás első fordulójának várható eredményét a kormány-közeli Századvég közvélemény-kutatása az alábbi számokkal írta le: Dobrev 23%, Karácsony 14%, Márki-Zay 17%, Jakab Péter 12%. A Nézőpont szerint Dobrev 7, Karácsony 14, Jakab Péter 21, Márki-Zay: 8. A Publicus és a Závecz az előválasztással kapcsolatban a baloldali elvárásokat fejezte ki: a Publikus szerint Karácsony 34 százalékkal, a Závecz szerint 24 százalékkal győz. Meglepetésekre a közvélemény-kutatók nemigen tudnak felkészülni: MZP-nek a Publicus 4, a Závecz 5 százalékot jósolt. A valóságos eredményt itt is a Medián közelítette meg leginkább: Márki-Zaynak az első fordulóban 16 százalékot ígért. (A tényszámok: Dobrev 34,76%, Karácsony 27,31%,   Márki-Zay 20, 43%, Jakab Péter 14,10%.)

A két nagy pártcsoport mellett a választási eredményt a kis pártok is befolyásolják. Első pillantásra azt mondanánk, A mi hazánk csak a Fidesztől vesz el szavazatokat, tegye. Valójában azonban ez nem így van. A Jobbiknak 2018-ban egy millió kilencvenháromezer listás szavazata volt.  A jobbikos szavazók egy része nem fogja követni a pártvezetés iránymutatását, az egyéni választókerületben nem szavaz a DK jelöltjére akkor sem, ha a jelölt az Egységben Magyarországért jelöltje, a listán pedig inkább A mi hazánkra szavaz, mint a közös ellenzéki listára: mindkét szavazat az ellenzéktől vesz el voksokat.

„Nem babra megy a játék”

Még kényesebb a helyzet a Magyar Kétfarkú Kutya Párttal. Én, hogy dicsekedjem, humor-fanatikus vagyok: tizenéves koromban betéve tudtam egy sor Karinthy szöveget, később lelkes esszét írtam Sándor Györgyről (és Komlós János ellen). És – hogy újmagyarul fejezzem ki a mondanivalómat – eldobtam magam attól az ötlettől, hogy a Fidesz Tudta…feliratú hazugságplakátjai mellé odatették a kérlelhetetlen  igazságot: Tudta, hogy Brüsszel egy város? A választási propagandából, különösen a hülye választási propagandából helyes viccet csinálni. De a választás nem vicc, és különösen nem vicc akkor, ha háború folyik Magyarország jövőjéről. Ezért nem a kutyákra, hanem arra tehetséges író barátomra haragudtam meg, aki azt mondta, ha a 2014-es választás előtt bejegyzik az MKKP-t, ő rájuk fog szavazni. Én akkor az LMP híve voltam, mert azt reméltem, hogy az LMP lehet olyan liberális középpárt, amilyen az SZDSZ lehetett volna, ha 1994-ben nem mászik bele az istenverte koalícióba Horn Gyula pártjával.

Bayer Zsolt arra szólította fel a választópolgárokat, hogy a billegő körzetekben inkább a kutyákra szavazzanak, mint az ellenzék jelöltjeire. Kovács Gergely, az MKKP elnöke a Partizán február 21-adásában azt üzente Bayer Zsoltnak, „ha csak fideszes aláírásokkal lenne esélyük a választáson, akkor el sem indulnának”. Csakhogy a helyzet többé-kevésbé az, amit Kovács Gergely vállalhatatlannak mond.  2018-ban Pest megye 02-es választókerületében a Fidesz jelöltje Csenger-Zalán Zsolt 30 990 szavazatot kapott, Szél Bernadett 30 698-at. Ha Szél Bernadett megnyeri a választókerületet, a Fidesznek nincs kétharmada. De nem nyerte meg, mert az MKKP is elindította a maga jelöltjét. A rá leadott 1546 szavazat ment a kukába, ahhoz azonban elég volt, hogy a kerületet a Fidesz nyerje el, és vele a kétharmadot. „Nem babra megy a játék” írta Rényi Péter, a Kádár-rendszer főcenzora, keményebb hatósági fellépést kérve a demokratikus ellenzék ellen.

Ha biztosan tudnánk, hogy negyven választókerületben a Fidesz fog győzni, másik negyvenben pedig az ellenzék, akkor nyugodtan mondhatnánk, ebben a nyolcvan kerületben elindulhat az MKKP, a rájuk adott szavazatok nem befolyásolják a választás eredményét. Egy választás során bőven vannak majdnem biztos eredmények, de biztossá ezek is csak a választás után lesznek, és akkor már késő meggondolni. A budapesti 6. választókörzetben (a 8. és 9. kerület nagy része) a kommunistának gyalázott újságíró, Jámbor András áll szemben Sára Botonddal, a kerület volt polgármesterével, aki az egykor nyíltan náci Kocsis Máté utódaként lett a polgármester, amíg 2019-ben Pikó András le nem győzte. Most áprilisban jelölt lesz mellettük Döme Zsuzsanna (Suzi), Ferencváros rokonszenves kutyapárti alpolgármestere. De vajon hogy fogja feldolgozni az eredményt Suzi, ha a rá leadott szavazatok miatt Sára Botond lesz Józsefváros parlamenti képviselője? Sanyó Ádám választási szakértő azt írta, az ellenzéknek háromszázezer új szavazóra van szüksége ahhoz, hogy megnyerje a választást. De mi van akkor, ha a listás háromszázezerből százezret elvisznek a Kutyapárt szavazói? Vállalja a felelősséget Kovács Gergely az újabb négy év, vagy négyszer négy év Fidesz-uralomért?

Parlamenti oknyomozást ígér, újragondolná a közbeszerzési rendszert a Kutya Párt | atlatszo.hu

A közbeszerzési rendszer jelenleg úgy van kialakítva, hogy sok esetben csak egy szűk kör tudjon elindulni a versenyben. A központosított közbeszerzéseket meg kell nyitni a kisebb cégek előtt. Olyan rendszert alakítunk ki, amely az irányított (manipulált) közbeszerzéseket automatikusan azonosítja és hatóságilag kezeli. A kis értékű meghívásos közbeszerzéseket megszüntetjük.

Az ellenzék az előválasztás második fordulója végén, Márki-Zay Péter győzelme után, 2021. október 23-án volt népszerűsége csúcsán. A tél sivár hónapjaiban ez a népszerűség fonnyadni kezdett. No, nem az enyhe tél, nem is a Covid újabb hulláma miatt, hanem azért, mert az ellenzék eltűnni látszott. A kormányprogramról indult tárgyalásokról szinte semmit sem lehetett tudni. Legfeljebb annyi szivárgott ki, hogy az egyeztetett szövegeket, ha kellőképpen semmitmondóvá csiszolták őket, mind a hat párt elfogadta. Meg arról jelentek meg hírek, hogy Márki-Zay kerülendő a konfliktust, nem szállt szembe a pártok álláspontjával, belenyugodott, hogy nem lehet saját frakciója a parlamentben, hogy Jakab Péter megvétózta, hogy Iványi Gábor legyen a köztársasági elnök, noha ez a jelölés pusztán szimbolikus, hiszen a parlament néhány napon belül megválasztja Orbán Viktor államfő-jelöltjét.

Hogy a hatpárti koalícióban viták vannak, az nem meglepő. De az együtt induló pártoknak két dolgot nem szabad elfelejteni. Egyrészt azt, amit Gyurcsány néhány kínos hangulatú tánclépés után belátott és elfogadott: a kormányváltás-korszakváltás Márki-Zay nélkül nem megy. A másik az, hogy egy parlamenti demokráciában a kormányzás felelősségét a kormányfő viseli. A kancellárnak van egészségügyi minisztere, nem az egészségügyi miniszternek kancellárja: Kohl mondott ilyesmit kancellársága tizenvalahányadik évében. A minisztertanács vitázó testület, de a döntések nem többségi szavazással születnek. A felelősség a miniszterelnöké, a parlamenti többség csak őt válthatja le, az egyes minisztereket nem.

Egy korábbi blogomban azt írtam, az ellenzék színeiben induló 106 képviselő-jelölt ismételje meg a Rütli-réti esküt, amellyel a svájciak megfogadták, hogy megőrzik szabadságukat. A képviselő-jelöltek vagy akár néhány hét múlva a már megválasztott képviselők kötelezzék magukat, hogy két évig, három évig nem nyújtanak be bizalmatlansági indítványt a kormányfő ellen. Szolgáljon tanulságul az 1905-ben győztes ellenzéki koalíció szomorú históriája.

Előválasztás és választás: Sto gyelaty? Győzelem vagy egy állóháború kezdete?

„Sztálingrád után vagyunk” – nyilatkozta Lengyel László a 168 Órának 2019. november 10-én, miután az önkormányzati választáson Budapesten, megyeszékhelyeken és számos nagyobb vidéki városban az ellenzéki összefogás legyőzte a Fideszt, amely 2010. óta biztos fölénnyel tartotta a kezében a kormányt és az önkormányzatokat is. Én óvatosabb voltam.

Február 12-én az ellenzéki képviselők-jelöltek néhány óra alatt valamennyien összegyűjtötték a jelöltségüket hivatalossá emelő 500-500 aláírást. Aznap délután a Telex műsorában Dobrev Klára, Donáth Anna a miniszterelnök-jelölttel végzett közös munkájukról beszélt. Hirtelen úgy éreztem, az ellenzéki apály hetei véget értek, most kezdődik a hathetes kampány. Biztos vagyok benne, hogy a most következő hetekben az ellenzék megmutatja, hogy képes a kormányváltásra, a korszakváltásra, és az Orbán-korszak úgy múlik el, mint egy sötét árnyék, ha kisüt a nap.

Kőszeg Ferenc

Adj szja 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka! Átlátszónet Alapítvány: 18516641-1-42 from atlatszo.hu on Vimeo.