De lelkemből más sohsem érdekelte
Fölszánt poéta-ceruzámat,
Csupán Politika és Szerelem. 

Ady Endre, 1913

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ellenzéki összefogás választási veresége után elbúcsúztam az olvasóktól: úgy éreztem, ebben helyzetben nincs értelme a politikai publicisztikának. Váratlanul ért és jól esett, hogy sokan biztattak: írjak tovább. Ha leszámítom a baráti kapcsolatokat meg az udvariasságot, még mindig maradt egy csoport, akik egyszerűen csak szívesen olvasták az írásaimat. Az ő biztatásukat nem hagyhattam figyelmen kívül.

Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy az ember Adyval együtt úgy érezze, leginkább  két dolog érdekli: a politika és a szerelem. Ha politikáról nem lehet vagy nem érdemes írni, marad a szerelem. A szerelmet viszont nem szabad kizárólag fennkölt érzelemnek tekinteni. Nincs szerelem szex nélkül vagy legalább a szexre irányuló vágy nélkül – ezt manapság szinte mindenki elismeri. De sokan vagyunk, akik úgy hisszük, szex sincs szerelem nélkül. Még az alkalmi, sőt, még a pénzen vett szexben is van valami, a partnerre irányuló személyes érzés, ami a csírázó szerelemre emlékeztet. Egyebek közt erről szól ez az írás, meg haszonról, üzletről, kiszolgáltatottságról, azaz politikáról is. Hogy lesz-e folytatása – nem tudom.

Előviccelődés

Kohn bácsi 1963-ban rövid látogatásra hazajött Amerikából Magyarországra. Az utcán megpillantott egy cukorkaautomatát. Rágógumi-automata sok van Amerikában, ez a gép azonban aranypapírba csomagolt csokigolyócskákat árul, a gép külsején látható a bonbon képe. Kohn bácsinak…, de hagyjuk ezt az ostoba bácsizást, hősünk dr. Kohn Gyula, amerikai nevén Julius Cohn, sikeres ügyvéd volt Budapesten. Az 1938-ban elfogadott úgynevezett első zsidótörvény kimondta, hogy az ügyvédi foglalkozás gyakorlóinak csak húsz százaléka lehet zsidó; a törvény indokolása statisztikai adatokat is közölt.

Az 1930-as népszámlálás adatai szerint Magyarországon 5473 ügyvéd működött, közülük 2693 zsidó. Ez azt jelentette, hogy a következő öt évben az 1938-ban működő ügyvédek közül 1599-et el fognak tiltani a hivatása gyakorlásától. A törvény az eltiltási eljárás kidolgozását a kormányra bízta. Mindenekelőtt a sikeres, jó hírű ügyvédeket fogják eltiltani, gondolta Kohn Gyula; a döntés kevésbé sikeres kollégák kezében lesz, akik már most tudják,  nemzeti érdek, hogy mindenek előtt sikeres pályatársaiktól szabaduljanak meg. Amikor idáig ért, Kohn Gyula a kávéházi asztalnál, kezében az újsággal elmosolyodott magában. Nem, gondolta, nem, ezt sem mint áldozat, sem mint tanú nem csinálom végig. Megpróbálom Amerikát.

Kohn Gyula, azaz Amerikában Julius Cohn hamar belátta, hogy ügyvédi hivatását Amerikában sem folytathatja: számos jogi vizsgát kellene letennie, végül pedig a legnehezebbet, az ügyvédi vizsgát. Úgy érezte, Budapesten szerzett angol tudása ehhez nem elegendő. Foglalkozást változtatott, biztosítási ügynök lett, és hamarosan elég jól keresett. A Magyarországról érkező hírek alapján egyáltalán nem bánta meg, hogy a kivándorlás mellett döntött. 1942-ben hősünk jelentkezett katonának. Minthogy negyvennégy éves volt, és sosem volt katona, ellenben a magyaron kívül németül is jól tudott, fordítóként, az európai partraszállás után pedig tolmácsként dolgozott. Tolmácsként részt vett több magyar háborús bűnös amerikai kihallgatásán, elöljárója lebeszélte az elhamarkodott hazatérésről.

Hozzátartozói munkaszolgálatban vagy Auschwitzban tűntek el, Kohn doktor maga is viszolygott a hazatéréstől. Végül 1963-ban szánta el magát egy rövid magyarországi látogatásra. Azt hallotta, hogy egykori hazájában már nem veszik olyan szigorúan a kommunizmus elveit. Időközben hatvanöt éves lett, már nem vette rossz néven, ha valaki Kohn bácsinak szólítja.

Folytathatnánk azzal, hogy Kohn doktor egy tízforintos érmét dobott be a csokoládéautomatába. Ezzel azonban letérnénk a realizmus útjáról: a tízforintos érme csak 1987-ben került forgalomba, 1963-ban a filléreket nem számítva csak egy, két és ötforintos érme létezett, ráadásul ötforintossal a vásárlók ritkán találkoztak, mert az hír járta (és ez egy ideig meg is felelt a valóságnak), hogy az ötforintosban csekély mennyiségben valódi ezüst is található, és ügyes emberek az érméből ki is olvasztották a nemesfémet. Kohn doktor a tárcájában egy darab ötforintost talált. Ezt jól megnézte, megdörzsölte, és bedobta a gép nyílásába. Az aranypapírba csomagolt golyócskák ugrálni kezdtek, a gépből zene csendült fel.

A hajdani ügyvéd művelt ember volt, Haydn, állapította meg, és rokonszenvvel gondolt a gép tervezőjére: az Esterházyak házi muzsikusa nagy csokoládékedvelő hírében állt, naponta elfogyasztott egy csésze forró csokoládét. A doktor most már izgatottan várta a bonbont. Az arany golyócskák lenyugodtak, a zene véget ért, de a nyíláson nem gurult ki a golyó. Talán valamit rosszul csináltam, gondolta Kohn doktor, de hiába vizsgálta a gépet, semmit sem fedezett fel, amit elronthatott volna. Közben fontosabbá vált számára az arany golyócska, már nemcsak a csokoládéra vágyott, de a rejtély megoldására is. Körülnézett, a közelben egy trafikot pillantott meg. A kezében egy papír tízessel belépett az üzletbe, két ötforintos érmét kért a tízesért. Az elutasítás durvasága meghökkentette, így az első zsidótörvény elfogadása után sem beszéltek vele. – Nem látja a kiírást? – kérdezte a boltos. – Pénzváltás nincs! Nem tud olvasni? Menjen a bankba, pénzváltással ott foglalkoznak.

Kohn doktorban feléledt a fifikás ügyvéd. – Egy huszasért se ad két ötöst? – kérdezte megvetően arra számítva, hogy a trafikos sértődötten utasítja ki a boltjából. De nem ez történt. A trafikos elvette a húszast, meggyűrögette, aztán benyúlva a fiókba, két ötöst tett ki az asztalra helyezett tányérkába. Ezt nem először csinálja, gondolta az ügyvéd, ismeri csokoládéautomatát meg ismeri az embereket is. Kohn doktor pályakezdő korában kirendelt védőként piti bűnözőket is védett, most már szakmai kíváncsisággal várta, hogy fog viselkedni a gép. Nem érte meglepetés: a gép ismét dobálta a golyókat, dalolt, majd lenyugodott, de csokoládét nem adott.  Az utolsó ötösét már csak a kísérlet tökéletessége kedvéért dobta be a gépbe.

A csokoládégolyócskához ezúttal sem jutott hozzá, abban azonban szinte biztos volt, hogy a trafikos manipulálja a gépet, sötétedés után pedig ő operálja ki a zsákmányt a gépecskéből.  Utánajárni ennek nem volt se ideje, se kedve: nem akarta a magyarországi tartózkodásának nagy részét a rendőrségen tölteni, nem akart megbizonyosodni róla, hogy a bizniszben a környék néhány rendőre is benne van. Inkább visszaváltozott a viccek Kohn bácsijává: felemelte a mutatóujját, mint aki tréfásan megdorgálja a gépet, aztán elismerően bólintott: – Ügyes, határozottan ügyes!

A kohni modell az információs társadalomban

A csokiautomata, amely elnyeli a pénzt, de nem adja ki a csokit, egyszerűen csalás, tartósan még a létező szocializmus rendezetlen viszonyai között sem működhetett. 1963-ban a vélhető megoldás az volt, hogy a dobozból eltűntek a csokigolyók, ettől kezdve senki sem dobta bele a pénzét a pénznyelő nyílásba, így a csalássorozat is véget ért. Az árválkodó gépet leszerelték, egy vagy két év múlva új gép került a helyére. Ez egy ideig működött, aztán egy pénzérme beszorult a nyílásba, se csokit, se rágógumit nem lehet kapni, viszont pénzt sem lehetett bedobni, azaz csalás sem történt.

Mondhatni, ez volt a kései létező szocializmus tökéletes modellje: egy csinos kis gép, elegáns oszlopon, teli ínycsiklandó édességekkel, tiszta Amerika, csak éppen vásárolni nem lehetett belőle, de a pénzt sem nyelte el. Megvalósult a MINTHA tökéletes társadalma.

Aztán mégiscsak eljött valamiféle rendszerváltás, egy időre megszűnt az egypártrendszer, az előzetes cenzúra stb., stb., megszűnt az ÜTK, azaz az Üzletszerű Titkos Kéjelgés, magyarán a prostitúció tilalma. Budapest egyes utcáin olyan sűrűn sorakoztak a prostituáltak, mint Bécsben vagy Párizsban harminc évvel korábban. Hazánk nemcsak a NATO-hoz és az Európai Unióhoz csatlakozott, hanem a New York-i egyezményhez is, amely a prostituáltat nem bűnelkövetőnek, hanem áldozatnak tekintette, és megtiltotta a szexuális felajánlkozás kriminalizálását.

No, de a kuruc virtuson nem fognak ki holmi emberjogi bürokraták: a felajánlkozás nem volt tilos, de a felajánlkozás helyszínét az önkormányzat engedélyezte. A „türelmi zóna” kijelölésének elmulasztásáért egyetlen polgármestert sem marasztaltak el, de a rossz helyen elkövetett felajánlkozásért milliós pénzbüntetéseket szabott ki a rendőrség, amelyet aztán – hiszen megvalósult a jogállam – már nem maga a rendőrség, hanem az illetékes bíróság változtatott át szabadságvesztésre. A legsötétebb Rákosi-rendszerben nem kerültek „a lányok” annyian és olyan hosszú időre börtönbe, mint az első Fidesz-kormány idején, amikor Orbán Viktor első felettese, Pintér Sándor belügyminiszter szabta a törvényeket.

A háztáji prostitúció korszaka véget ért, az internet latifundiumokba szervezte a futtatást, az üzletág milliárdos bárói és grófjai jótékonyságukkal és egy-egy tetszetős jelszóval próbálják népszerűvé tenni magukat, egyelőre kevés sikerrel.

Itt át kell térnem a kohni modell korszerű, internetes változatához, amely ősére annyiban hasonlít, hogy itt is be kell dobni, illetve át kell utalni a pénzt, az arany golyócska táncra perdül, a freier újabb összeget utal át, de a golyócska sosem gurul ki az internetből. Nevezzük az eljárást Vend Fucking Gangbangnek, az elnevezés világosan utal az ügynek mind a szláv nemzeti elkötelezettségére, mind pedig a szexuális tartalmára. Viszont ilyen nevű eljárás ismereteim szerint nem létezik, ami pedig nem létezik, az vélhetőleg pert sem tud kezdeményezni. Az eljárás üzemeltetője egy nemzetközi cég. Egy efféle tekintélyes részvénytársaság nem engedheti meg magának, hogy bárki csalással vádolja, ezért – ellentétben a kohni modell ismeretlen üzemeltetőjével – a terjedelmes Általános Szerződési Feltételek világossá teszi, hogy az aranypapírba csomagolt golyócska valójában nem kerül az érdeklődő kezébe.

„Ön tudomásul veszi, hogy a weboldalon talált legtöbb profil fiktív, és csak azért hozták létre, hogy üzeneteket válthassanak a felhasználókkal, így a valós találkozók a fiktív profilokkal nem lehetségesek.” Aki nem veszi magának a fáradtságot, hogy az általános feltételek hosszú szövegéből kikeresse a fentebb idézett lényegi mondatokat (bár ezek a sok oldalnyi szöveg legelején találhatók), megtalálja ugyanezt a felelősséget elhárító, néhány soros nyilatkozatban (Disclaimer): „A profilok nem valós személyek, személyes találkozás pedig éppen ezért nem lehetséges. Ez egy úgynevezett fantáziacsevely oldal.”

Csakhogy aki kockázat és erőfeszítés nélkül akar erotikus élményekhez hozzájutni, nem a figyelmeztetéseket olvassa el, hanem a beszélgetésben részt vevők üzeneteit. Hősünk – nevezzük történetünk kedvéért Steinwinkel Miklósnak – miután megadta a „titkos” e-mail címét, amely nem tartalmazza a nevét, néhány hét alatt több mint kétezer üzenetet kapott, noha élemedett korát a valóságnak megfelelően adta meg.

Már-már azt is elhitte, hogy semmitmondó bemutatkozása ekkora érdeklődést keltett, noha a jelentkezők nagy része, nemhogy a lánya, de akár az unokája lehetett volna.

A jelentkezők üzeneteiben nyoma sem volt annak, amire a szerződési feltételek figyelmeztették a résztvevőt: az arc- és sok esetben aktképek azonnali találkozást ajánlottak az elképedt Mikinek. „Ezen a hétvégén elfoglalt vagyok, de egy este a jövő héten nagyon jó lenne” – írta a pucér és várlak jeligével jelentkező harmincéves nő. „Amit csak szeretnél, azt tehetsz velem, én megengedem” – írta ugyanő, belehelyezkedve a mindig engedelmes nő szerepébe. Furcsa és gyanút keltő csupán az utolsó mondat volt: „Szóval nekem mikor lenne alkalmas” – olvasta Miki neked helyett az írásjel nélkül záruló mondatban; akik anyanyelvükként beszélik a magyart, így nem szokták elvéteni a ragozást.

Édes Marianna egész regénykét adott elő: a férje megcsalja, ez neki is visszaadja a szabadságát, „én is megdughatok bármilyen férfit, akit csak akarok. Akarsz te lenni az a férfi?” Ez a mondat is meglepő volt, egy nő inkább úgy fogalmazna: én is dughatok bármilyen férfival, akivel csak akarok – a magára vállalt aktív szerep vagy átgondolt döntést, vagy éppen ellenkezőleg, kuszaságot jelzett. „Mondd, mit kell tennem, hogy ne akarjál hónapokig írogatni, hanem inkább megdugni mielőbb” – kérdezte Diána kihívóan szembefordulva a cég üzletpolitikájával, amelynek a lényegéhez tartozott, hogy az e-mail címét megadó fizetővendég minél többször írjon az e-mail címen jelentkező fiktív karakternek. A karakterek hitelességét nyilván csak növelte, hogy némelyek közülük látványosan elütöttek a hazai átlagtól. A 34 éves T. orosznak mondta magát, azt állította, hogy az apja orosz milliomos, és nyomban Miki címét kérte, hogy elküldhesse érte a sofőrjét.

A program működése. A résztvevő bárkire rákattinthat, akitől üzenetet kapott. A gépből érkező válaszra vagy kérdésre a számítógép előtt ülő résztvevő beírhatja a válaszát, elküldeni azonban csak akkor tudja, ha befizetett egy tokent. A legkisebb csomag három tokent tartalmaz, 1800 forintért. A 10 000 forintos csomagban 25 token van, darabja 400 forint, a 64 000 forintos csomagban 200 token, darabja 320 forint. A tokenes csomagot bankkártyával lehet megvásárolni, ehhez a vásárlónak meg kell adnia a nevét és a bankkártyája számát. Vevőként a bank egy fantázianevet jelöl meg, a számlából tehát nem derült ki, hogy a résztvevő valamilyen – valóságos vagy csak remélt – szexuális szolgáltatást vásárolt.

Steinwinkel Miki néhány héttel korábban három tokent vásárolt, de ezekkel szinte semmire sem ment. Most elhatározta, kipróbálja a játékot, rászán tízezer forintot, többet azonban nem. A húsvéti héten egyedül volt a lakásban. Ha figyelmesen elolvasta volna az Általános Szerződési Feltételeket, akkor tudomásul kellett volna vennie, hogy „fiktív profilokkal” folytat levelezést, valóságos találkozásra tehát nem számíthat. Így megóvhatta volna önmagát egy csalódástól. Viszont nem részesült volna abban az örömben, hogy aggastyánként ismét átéli az első randevúk izgalmát. Sőt, még a randevú meghiúsulása is nosztalgikus érzéseket keltett benne, hisz fiatalkorában is megesett, hogy a lány nem jött el a találkára. De a hullámzó ifjúkori szerelmek idején az is megtörtént, hogy a következő randevún ugyanaz a lány jóvá akarta tenni előző heti mulasztását, és ezen a találkozáson többet engedett meg, mint egy héttel korábban.

Valami ehhez hasonlót érzett az öreg Miklós ezúttal is, amikor a fixen megbeszélt randevú váratlan lemondása után a kiszemelt nő biztosította, csak egy kis időt kér, hogy jobban megismerjék egymást. Pedig addigra már megértette, hogy a fiktív profil a munkaköri kötelességét teljesíti, amikor a halogatással arra késztetné a férfit, hogy újabb meg újabb üzeneteket váltsanak, darabonként egy-egy négyszáz forintos token ellenében. Mindent egybevetve Miklós csalódottság nélkül szállt ki az üzengetésből, és csak arra volt kíváncsi, vajon kivel levelezett, aki időnként olyan értelmetlen módon fűzte össze a szavakat, mintha robot lenne.

Végül leginkább úgy gondolta, hogy a gangbang egy-egy munkatársa számos profil szerepében működik, szoros a norma, ezért mulasztja el némelyikük a központozást.

Szerelem a fiktív profillal

Az üzenetek hosszas tanulmányozása után Miklósnak végül egy rokonszenves arcú nőn akadt meg a szeme. Atehölgyed néven szerepelt a listában, a név után a 45-ös szám nyilván az életkorát jelezte.

Atehölgyed: Szia, Miki, 629! (A számokat a cég csatolta a nevekhez.) Csak egy kis gőzt szeretnék kiereszteni egy helyi, belvárosi lakóval, aki most éppen ráér. Lehetőleg ma este vagy holnap? Holnapután? Bármikor a héten! Szarok rá, amíg órákig dugsz velem, hogy elfelejthessem a munkát, ha már szabadnapom van… Csak írogatni nem akarok…

Miki 629: – Ébren vagy még? Mi lenne, ha skype-on próbálnánk meg? Ha megadod…

Atehölgyed:  – Igen igen ébren vagyok szívem tudunk beszélni veled mi a helyzet? Mit csinálsz?  (Atehölgyed nemigen használt központozást.)

Miki 629: – Te vagy a képen? Tetszel, nagyon. Add meg a számod, és pénteken felhívlak. Vagy kimoderálják?

Atehölgyed: – Jaj nagyon nagyon remélem hogy azért személyesen könnyebb lesz majd Nincsen semmilyen gép. Nem robot vagyok.

Miki 629 : – De szépségem, hogy jutunk oda, hogy személyesen? Csak arról van szó, hogy írjuk ezeket a szövegeket, de ne beszélhessünk, ne találkozhassunk. Én ki fogok ebből szállni, mert bosszant, ha hülyére vesznek. Pedig szívesen találkoznék veled, mert nagyon vonzónak látlak.

Atehölgyed:  – Az a lényeg tényleg, hogy azért személyesen is meg tudjuk oldani és fokozni tudjuk persze nagyon kedves vagy Mikor teszel fel képet magadról?

Miki 629: – A gépben vannak képek, de nem tudom, hogy kell áttenni. De tudod, öregségemre meggörbültem, bottal járok, ha most képet teszek fel, attól elborzadsz. Pedig ha összejönnénk, tényleg tudnánk némi örömet szerezni egymásnak. Egyedül vagyok otthon, eljátszhatnánk egymással, mint a nászutasok.  Most azért elmegyek aludni, de holnap folytassuk. És érezd úgy (ha tényleg nem vagy robot), hogy átölellek, megcsókollak. Ahogy ezt írom, duzzadni kezd a…

Atehölgyed: – Hát amúgy igen én is akartam képet feltölteni de majd még fogok biztos. Ja értem szívem értem most már. És hova szeretnél menni?

Miki 629: – Ha van kedved találkozni, találkozzunk 4-kor a P. szálloda bejárata előtt. Megismersz, nagy ősz hajam van, és fekete bot a kezemben. Ha mindettől elmegy a kedved, válaszolj, hogy nem. Ha más időpont jobb lenne, írd meg, én szombaton délután ötig ráérek. Csók, Miki.

Atehölgyed: – Jaj nagyon nagyon kedves vagy szívem persze tudunk beszélni erről megoldjuk Hova szeretnél amúgy menni???

Miki 629: – Egyedül vagyok otthon. Tudod melyik a P. szálloda? Az történik, amibe te beleegyezel, nem vagyok erőszakos típus. Ha pénzt akarsz, azt is megértem, de írd meg, mennyit. Bocs, hogy ilyeneket írok, de ne okozzunk egymásnak kellemetlen meglepetést. Kellemes meglepetést annál inkább. Tetszel, és annak is örülök, hogy nem vagy húsz éves.

Atehölgyed: – Igen persze tudom, melyik az, hogy oda szeretnél menni. Én nagyon kíváncsi  vagyok rád. Jól van rendben van szívem szabad. Amúgy a számodat rosszul írtad fel, betűvel kellett volna, akkor nem moderálják ki.

Miki 629: – Akkor szűk két óra múlva találkozunk. Remélem, nem versz át, attól egyikünknek sem lesz jobb. Én is nagyon kíváncsi vagyok rád. Most már nem írok többet, majd beszélünk élőben.

Atehölgyed: – Velem te találkozol? Hát azt erősen kétlem mivelhogy Én ma nem fogok ráérni és nem is mondtam a találkozni veled!

Miki 629: – Na jó, rendes vagy, hogy legalább írtál. Egy órával ezelőtt még azt írtad, hogy nagyon kíváncsi vagy rám, és örülsz, hogy tudunk beszélni. Persze a beszélni, az nem feltétlenül jelent találkozást. Azt is értem, hogy a Vend Fucking Gangbang nem szervez randit, mert az kerítés volna, ami büntetendő. Benneteket, lányokat pedig keményen ellenőriznek, hogy kövessétek a szabályzatot. Azért tanultam valamit. Ha van még kedved írni, írjál, az is lehet, hogy válaszolok. A nyelvhasználatod mégis inkább arra utal, hogy robot vagy. „nem is mondtam a találkozni fogok veled” – ilyen mondatot magyar anyanyelvű élő ember…

Atehölgyed: – Nem tudom hogy ezt a robot dolgot te honnan veszed de ez elég fura nekem

Miki 629: – Azért mert olyan mondatot, amilyet idéztem, magyar anyanyelvű ember nem ír le. Ez nem műveltségi kérdés. Ha azt mondanád, hogy az anyanyelved nem magyar, akkor könnyebben elhinném, hogy nem vagy robot. Majd megkérdezem egy nyelvész ismerősömet, lehet, hogy tévedtem. Kár, hogy nem találkozunk, egy üveg jóféle vörösbort is kikészítettem, hogy elkortyoljuk együtt. De hát a szerződési feltételekben is benne van, hogy az üzenetváltás nem vezethet személyes találkozáshoz. Kár, hogy csak most néztem meg a szerződést.

Atehölgyed: – Nagyon sajnálom, hogy ennyire nem nézel semmibe, hogy még nyelvészhez is fordulsz…

Miki 629: – Nagyon is elkápráztattál. De ha végignézed az üzenetváltásunkat, abból az derül ki, hogy elfogadtad, hogy találkozzunk. Aztán úgy tettél, mintha erről szó se lett volna. Pedig talán kijöhetett volna a dolgunkból egy normális kapcsolat is. Kár!

Atehölgyed: – Én akarok is találkozni ne érts félre de hát most még nem tartunk ott én ezt úgy értettem, szóval most még ismerkedünk, hogy eldöntsük hogy ténylegesen akarunk-e egymással találkozni hát azért iratkoztunk fel egy randi előtti diszkrét ismerkedő oldalra.

A nyelvész véleménye

Akivel cseteltél, nem robot volt. Állandó tapasztalatom, hogy koncentrikus körökben haladva az emberek zöme rémesen ír (a klaviatúrán meg aztán főleg, ha mobilon pötyög, ez még fokozódik), ha az autokorrektor is be van állítva, egészen abszurd dolgok is ott maradnak (persze, megfelelő igénytelenséggel és/vagy kapkodással párosulva).

Záróvicc

Schwarz és Weisz két jó barát volt, akár a magyar és a lengyel. Schwarz meghalt. Weisz búslakodott egy darabig, aztán ő is meghalt. A két barát a túlvilágon megörült egymásnak. – Ez egy remek hely, biztosan a mennyországba kerültünk – mondja Weisz. – Nézd ezeket a csinos angyalokat. És micsoda lenge ruhácskákban járnak. Schwarz a fejét rázza: – Ez a pokol. De meg is érdemeljük. A legjobb vevőinket is becsaptuk.  Másnap megint találkoznak, most már Weisz is rosszkedvű. – Képzeld, kikezdtem azzal aranyos fekete angyalkával. Engedelmes volt, simulós. Benyúltam a köténye alá, és képzeld, a lába között nincs semmi. Megpróbálkoztam azzal a magas szőkével. Dettó, ugyanaz. És itt leszünk hárommilliárd évig. Schwarz elvigyorodik: – Megmondtam neked az első nap: ez a pokol.

Kőszeg Ferenc

Jegyzetek

• Tóth Tihamér (1889–1939) veszprémi püspök. Levelek diákjaimhoz összefoglaló címmel számos könyvet írt a diákság erkölcsi nevelése érdekében. Legismertebb műve A tiszta férfiúság az önkielégítés veszedelmes hatását mutatja be.
• Freier: A prostituált fizetővendége
• Token: Zseton, pénzhelyettesítő eszköz